2014. február 16., vasárnap

Példát vehetnék...

Tegnap születésnapra voltunk hivatalosak, de a rendezvény középpontjában mégsem a születésnapjuk ünneplők kaptak helyet...legalábbis nálam...
Van 1 srác, aki kb. 2 hónapja megtudta, hogy tumoros...az orvosok 1 évet adtak neki...és ő mégis úgy áll a történtekhez, mintha övé lenne a világ...
Struccpolitika? Határozottan állít/hat/om, NEM!
Nem tudom leírni azt a játszi könnyedséget, amivel ő áll az élethez, vagy a halálhoz...
...
Úgy beszélgettünk vele/bárki/, mintha még ezer évünk volna...úgy táncoltunk, mintha mi sem történt volna...
Aztán felcsendült Máté P-től: Azért vannak a jó barátok/egyébként is nagyon szeretem, és sokat éneklem én is/, és közben el-elcsuklott a hangom...

Nincsenek megjegyzések: