Konkrétan a szülinapomkor szakadt ki belőlem, hogy nem akarok szeptemberben újra menni...
Választás elé állítottam...vagy marad a fagyasztás továbbra, vagy egyikünk balra, másikunk jobbra menve kezd új életet...
Nincs 3. személy a képben, csak jól esik a lelkemnek, hogy nem kell agyon aggódnom...
Tegnap Viki meg is jegyezte, hogy még sohasem látott ennyire nyugodtnak...talán fellélegeztem.../lehet elítélni, de másként élem meg a minden napokat/...
Tanulom a bevonzást, a pozitivitást...
3 megjegyzés:
Egyszerű. Nem most van itt az ideje. Erőltetni nem szabad, csak hogy másoknak megfelelj. Bízom benne, hogy a férjed is megértette a lényeget. ...én értem, és megértem.
Ölellek.
Poconya, abszolút megértelek.
Jó, hogy kimondtad!
Bár bennem lett volna ennyi erő az utolsó lombikunk előtt!
egynyúlvoltam
Drágák vagytok, Csajok! Köszönöm!
Megjegyzés küldése