Azt hiszem ez a szó mindent megmagyaráz...
Már nem keresem a lehetőséget arra, hogy barátságok éledjenek újra, amik semmivé lettek...már nem keresem a lehetőséget, hogy bebizonyítsam a munkámban, hogy érek én is annyit, amennyit 1 másik, mert azt hiszik, akik okoskodnak, hogy ők mindig és minduntalan többet tudnak...sebaj, csak az önértékelésem lett egyenlő a nullával...
...már nem keresem a lehetőségét annak sem, hogy miként tegyem helyre magamban a dolgok rendjét, és bizonyítsam be ennek a nagybetűs szónak-ÉLET, hogy boldog vagyok, vagy egyszer majd lehetnék...
2010. február 11., csütörtök
Vegetáció...
A héten a hangulatom, mint a hullámvasút.
Nem azt mondom, hogy voltak szép pillanatok, de talán annyira mélyre sem kerültem...mert már nem érzékelem a mélységet, burn out...
Ma tisztán lezajlott bennem az is, hogy az emberek többsége átnéz rajtam, semmibe vesz, és okoskodik...mintha mindent jobban tudna az életemben, az érzelmi világomban...pedig nem vagyok 1 nyitott könyv...
Már azt sem mondom, hogy nagy bennem az életösztön, nagyobb, mint bármi más...bár ennek ellenkezőjét sem állítom...azt hiszem ezt hívják vegetációnak.
Nem azt mondom, hogy voltak szép pillanatok, de talán annyira mélyre sem kerültem...mert már nem érzékelem a mélységet, burn out...
Ma tisztán lezajlott bennem az is, hogy az emberek többsége átnéz rajtam, semmibe vesz, és okoskodik...mintha mindent jobban tudna az életemben, az érzelmi világomban...pedig nem vagyok 1 nyitott könyv...
Már azt sem mondom, hogy nagy bennem az életösztön, nagyobb, mint bármi más...bár ennek ellenkezőjét sem állítom...azt hiszem ezt hívják vegetációnak.
2010. február 7., vasárnap
Mélyebbre és annál is...
Szerdán a telepátia volt jelen kicsiny életemben, pénteken pedig a megérzések és a vége láthatatlan sírás...elcsuklott a hangom, a könnyeim utat törve maguknak eleresztették az arcom, a tekintetem a semmibe révedt...
Szombaton barátnőmék voltak itt, az, aki próbált lelket önteni belém a sikertelen IVF után...
...
Este valami oknál fogva feltolultak belőlünk az emlékek...és emiatt össze is kaptunk...láttam férjem mérhetetlen fájdalomtól eltorzult arcát, amint kapaszkodik a múltba, az emlékeibe...
...és anyunak is tegnap volt a szülinapja...
...azt hiszem ezek a reakciók váltották ki belőlem azt az elfojthatatlan sírást...
Úgy zokogtam, mint 1 kisgyermek, hüppögve, alig bírtam megszólalni.
Most is fojtogat a sírás, úgyhogy be is fejezem a billentyűk leütését...
Szombaton barátnőmék voltak itt, az, aki próbált lelket önteni belém a sikertelen IVF után...
...
Este valami oknál fogva feltolultak belőlünk az emlékek...és emiatt össze is kaptunk...láttam férjem mérhetetlen fájdalomtól eltorzult arcát, amint kapaszkodik a múltba, az emlékeibe...
...és anyunak is tegnap volt a szülinapja...
...azt hiszem ezek a reakciók váltották ki belőlem azt az elfojthatatlan sírást...
Úgy zokogtam, mint 1 kisgyermek, hüppögve, alig bírtam megszólalni.
Most is fojtogat a sírás, úgyhogy be is fejezem a billentyűk leütését...
2010. február 4., csütörtök
Romokban?...
Azt hiszem, még nem őrültem meg teljesen, csak 1 hajszál választ el tőle, mert tegnap az egyik kedves barátnőm blogjában is olvastam erről az állapotról...
...Amikor az egyik percben majd megőrülsz a gyermekért, annyira szeretnéd, hogy legyen már végre, a következőben pedig teljes döbbenettel állsz elé, teljes lemondással...
...Amikor az egyik percben majd megőrülsz a gyermekért, annyira szeretnéd, hogy legyen már végre, a következőben pedig teljes döbbenettel állsz elé, teljes lemondással...
2010. február 3., szerda
Linsy-től...
Köszönöm!
S mivel ezt kaptam 7 dolgot tudnotok kell rólam:
1. Egyedi vagyok és megismételhetetlen:)
2. Melankolikus típus, aki hajlamos az önsajnálatra és a befordulásra, vagy inkább nevezzem magam extrán érzékenynek?
3. Szeretek olvasni
4. Lételemem a mozgás
5. Közvetlen vagyok
6. Lobbanékony-hirtelen haragú, kinyilvánítom nem tetszésem
7. Szeretek emlékezni...
2010. február 2., kedd
Most már minden világos...
Azt hiszem megőrültem...
...beleőrültem abba a fájdalomba, amit én nem érezhetek...gyermekek vesznek körül, és nekem nincs sajátom...
Visszatértem az 1 évvel ezelőtti önmagamhoz...
...csak kicsit másképp...
...
Ahogyan e sorokat ütöm le a billentyűzeten, az agyam egyfolytában zakatol...
...míg mások erősnek hisznek, és mosolyogni látnak, addig nem vagyok más, csak 1 összetört lélek...
...igen, ez már ismét önsajnálat, de ez a blogom, ezek a bejegyzések rólam szólnak, és azt hiszem, hiába próbálok felállni a padlóról, mindig összecsuklom...
...beleőrültem abba a fájdalomba, amit én nem érezhetek...gyermekek vesznek körül, és nekem nincs sajátom...
Visszatértem az 1 évvel ezelőtti önmagamhoz...
...csak kicsit másképp...
...
Ahogyan e sorokat ütöm le a billentyűzeten, az agyam egyfolytában zakatol...
...míg mások erősnek hisznek, és mosolyogni látnak, addig nem vagyok más, csak 1 összetört lélek...
...igen, ez már ismét önsajnálat, de ez a blogom, ezek a bejegyzések rólam szólnak, és azt hiszem, hiába próbálok felállni a padlóról, mindig összecsuklom...
2010. február 1., hétfő
Önkívület?
Mit ne mondjak, a mai napom sem volt igazán fényes.
Láttam gyönyörű lánykát, aki 9 hónapos, és csak úgy lökte nekem a rizsát, mosolygott mellé nagyokat teli szájjal:)
De vele ellentétben 2 órás görcsös sírást produkált 1 másik pici...azt hittem belehalok az ő fájdalmába, pedig mindvégig nyugodt maradtam...hogy hogyan történt, azt most sem értem...
A mai nap egyébként is mintha kívülállóként szemléltem volna magam, a körülöttem lévő világot, a hangok is mintha ezer év távlatából származtak volna...
...kezdek padlót fogni?:(
Egy kedves csajszi azt mondta, hogy igenis erős vagyok, ő annak lát, és tudja, hisz amiken már keresztül mentem, más a negyedét sem kapta ennek...hiába bizonygattam, hogy gyenge vagyok...
Láttam gyönyörű lánykát, aki 9 hónapos, és csak úgy lökte nekem a rizsát, mosolygott mellé nagyokat teli szájjal:)
De vele ellentétben 2 órás görcsös sírást produkált 1 másik pici...azt hittem belehalok az ő fájdalmába, pedig mindvégig nyugodt maradtam...hogy hogyan történt, azt most sem értem...
A mai nap egyébként is mintha kívülállóként szemléltem volna magam, a körülöttem lévő világot, a hangok is mintha ezer év távlatából származtak volna...
...kezdek padlót fogni?:(
Egy kedves csajszi azt mondta, hogy igenis erős vagyok, ő annak lát, és tudja, hisz amiken már keresztül mentem, más a negyedét sem kapta ennek...hiába bizonygattam, hogy gyenge vagyok...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)