Szerdán a telepátia volt jelen kicsiny életemben, pénteken pedig a megérzések és a vége láthatatlan sírás...elcsuklott a hangom, a könnyeim utat törve maguknak eleresztették az arcom, a tekintetem a semmibe révedt...
Szombaton barátnőmék voltak itt, az, aki próbált lelket önteni belém a sikertelen IVF után...
...
Este valami oknál fogva feltolultak belőlünk az emlékek...és emiatt össze is kaptunk...láttam férjem mérhetetlen fájdalomtól eltorzult arcát, amint kapaszkodik a múltba, az emlékeibe...
...és anyunak is tegnap volt a szülinapja...
...azt hiszem ezek a reakciók váltották ki belőlem azt az elfojthatatlan sírást...
Úgy zokogtam, mint 1 kisgyermek, hüppögve, alig bírtam megszólalni.
Most is fojtogat a sírás, úgyhogy be is fejezem a billentyűk leütését...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése