Mit ne mondjak, a mai napom sem volt igazán fényes.
Láttam gyönyörű lánykát, aki 9 hónapos, és csak úgy lökte nekem a rizsát, mosolygott mellé nagyokat teli szájjal:)
De vele ellentétben 2 órás görcsös sírást produkált 1 másik pici...azt hittem belehalok az ő fájdalmába, pedig mindvégig nyugodt maradtam...hogy hogyan történt, azt most sem értem...
A mai nap egyébként is mintha kívülállóként szemléltem volna magam, a körülöttem lévő világot, a hangok is mintha ezer év távlatából származtak volna...
...kezdek padlót fogni?:(
Egy kedves csajszi azt mondta, hogy igenis erős vagyok, ő annak lát, és tudja, hisz amiken már keresztül mentem, más a negyedét sem kapta ennek...hiába bizonygattam, hogy gyenge vagyok...
2 megjegyzés:
Szia! Szerintem sem vagy gyenge! Én már biztosan összeroppantam volna! Könnyű annak beszélni, aki nem abban a helyzetben van. Ezel mindenki így van! Kitartás! S nagy lelki erőd van, hogy fájdalmad ellenére tudsz uralkodni magadon, s gyerekekkel foglalkozni!!! Gratula hozzá! Ez biztosan nem könnyű!
Gyerekekből aztán van mindenféle, Máté meg tuti szétszedné az idegeidet... (bár, csak itthon rossz, máshol jól szokott viselkedni!). :-p
Annyi mindenen átestél már, és még mindig talpon vagy! Ne mondd, hogy gyenge vagy, esetleg csak most egy kicsit annak érzed magad!
Puszi!
Megjegyzés küldése