:(

Kata a mai bejegyzésem nem jó hangvételű...
Mások miatt csattant ismét rajtam az ostor...
Persze, hibás vagyok én is...hogy a dolgok nem úgy alakultak, ahogyan gondoltam...
Már kisírtam magam...
Mondták, hogy ne vegyek mindent a lelkemre...de sajnos nem vagyok olyan...

Telefon...

Tegnap felvettem a kapcsolatot a riporterrel, de mert vezetett, megegyeztünk abban, hogy mail-ben elküldöm a férjem tel.számát, és ő majd visszacsörrent. Meg is történt, de a drágám már más alkotáson töri a fejét, és végzi az összeszerelést, ezért egész estig nálam volt a telefonja, még takarítás közben is, nehogy lemaradjunk a számunkra fontos telefon hívásról. Telt az idő, de a telefon csak nem akart megcsörrenni, ezért elsétáltam a boltba, nála hagyva a telefont. Nem telt el 5 perc, és jött utánam, hogy visszahívta a srác, és vagy a héten, vagy a jövő héten jönnek forgatni. Láttam rajta az izgalmat, de higgadtan beszélt a riporterrel...:)
Kérdezte tőle, van-e műszaki végzettsége; és ha készítenének képeket, átadhatnák-e a BME részére hozzászólásra, elbírálásra?...:)
Ja, a lényeg, több ilyen alkotó is van az országban, 1 riportban megjelentetnék őket, és ha minden jól alakul még támogatást is kapnának!
Ahogy Timi mondaná: "Ámen!":)

IR folytatása...

Hétfőn felhívtam a kolléganőm, aki sikeresen elintézte nekem az IR vizsgálatot. Megadta a doki elérhetőségét, akit tegnap délben fel is hívtam. Azt mondta, juttassam el hozzá a beutalót, ennek fejében kapok 1 labor beutalót, és ha meg lesz az eredmény, akkor értekezünk.
Hajnesz kérdésére válaszolva, igen, ez a cukros lötyis vizsgálat...de kibírom, ha szenvednem is kell...legalább lesz 1 eredmény a kezemben, amelyet már rég szeretnék...

Férjem alkotása...

Pénteken titokban írtam a Fókusz c. műsor szerkesztőségének 1 mail-t...
Úgy gondoltam, hogy ha bármi más apróbb-nagyobb, esetleg számomra értelmetlen dologgal bárki "bejuthat", akkor teszek én is 1 próbát a mini hotrod-dal...
...Ugyan mit veszíthetek?
Ha nem válaszolnak, megpróbáltam; ha mégis, akkor pedig megérte... hiszen, ha csak 1 ember is nézi, akit érdekelhet a dolog...
Tegnap választ kaptunk, hogy amennyiben lehetséges szeretnének riportot készíteni a férjemmel.
Telefonon közöltem a drágámmal a hírt, és úgy meglepődött...bár személyesen kellett volna; látni az arc kifejezését...:)
Ha rábólint ma, akkor felvesszük velük a kapcsolatot...

Mia ismét:)

Tegnap születésnapi bulira voltunk hivatalosak férjem keresztfiáéra. A kisebb rokonság is 18 főből tevődött össze, a legifjabbról 1 képet tennék fel. /remélem a szülők nem haragszanak érte/...
Már 10 hónapos nagylány a drága. 4 hónapja nem találkoztunk, és rengeteget fejlődött. Rengeteget dumcsizott, a babán, mamán kívül a vau-vau /mind a kutyára, mind a cicára/, nem, és a jajgatás ment a legjobban.:)
Persze az anyukája szerint jóval többet beszél, de mi ezekkel ismerkedhettünk.
Feltérdel, feláll...
...és a sok ember sem zavarta őt.
Gyönyörű csajszi!:)

IR, avagy Inzulin-Rezisztencia

Ma 1 kedves kolléganőmmel az IR vizsgálatról beszélgettünk, és kiderült, hogy a doki, akivel együtt dolgozik, diabetológus, ráadásként ismerem is, ezért Dóri elintézi nekem a vizsgálatot, ha minden jól megy. Már csak 1 hétfői telefon, és 1 háziorvosi beutaló kell a diabetológiára, és mehetek végre!

Jóslatok...

A tegnap délutánt 1 édes kislánnyal töltöttem, és annak bűbájos nővérével.
A pici teljesen elvarázsolt...:)
S ami a szép még ebben a történetben, hogy az anyukájuk azt mondta, hogy érzi, tudja, hogy lesz gyermekünk-igen, mindenki ezzel biztat-, de ő fiút érez, és ő a 3. ember , aki ezt mondja! A hideg végig futott rajtam...
Ezután elmeséltem neki azt a barátnőm, aki tavaly nyáron volt nálunk a párjával, és ő teljesen leírta nekünk a meghalt apósom, és a szüleim, anélkül, hogy látta volna, vagy ismerte volna őket...és ő mondta először, hogy fiunk lesz.
A neten nem jön át az az érzés, amit tegnap éreztem...fura volt...