Orvosnál

Ma végre elment a férjem a háziorvosához...vagyis szeretett volna, de szabadságon volt, így át kellett mennie a szomszéd községbe a helyettes dokihoz, aki jól lecseszte-megjegyzem jogosan-hogy miért csak most jelentkezik a vasárnap után?...
Szerinte a fokozott izzadás-fokozottabb működést követel az idegrendszerétől, a gyomra azért fáj, mert sok a sav.
Kapott nyaki/hasi uh-ra beutalót.
Fel is hívtam rögtön a kórházat, és kiderült, hogy majd decemberre lesz időpont, de maszek alapon már holnap is mehetnénk...
...basszus, ha az embernek nincs pénze, meg is halhat felőlük.
Délután még intéztem 1 telefont, és találtam 1 másik maszekot, aki más árkategóriákban beszélt.
...de a férjem hallani sem akar az uh-ról, inkább terhelésre küldték volna...

Nincsenek szavak...

A 2 csaj még javában alszik/keresztlányomék/, amikor soraim egybefüggő egésszé formálódnak.
Én viszont alig aludtam valamit...a tegnapi nap kellően megtette hatását...
Férjem elment 1 ismerőshöz hegeszteni-ezzel még nem is lenne baj-de aggodalomra ad okot, hogy 1 ideje már szakad róla a víz, akkor is, ha éppen csak pihen. Ezt megemlítette a háziorvosának, aki csak annyit reagált: meleg van, mindenki izzad.
De könyörgöm télen, amikor repkednek a mínuszok, akkor is?...
Tegnap hirtelen kiverte a víz, szorító nyomást érzett a mellkasában, és zsibbadni kezdett a bal karja...
...már reggel is panaszolta, hogy nem érzi jól magát...és ezzel a hírrel jött haza...vérnyomást mértek nála, és a pulzusával együtt magas volt...azt hiszem, hogy 1 anginás roham, vagy 1 microinfarktus...
...hiszen annyi ilyet átél az ember életében, csak tudomást sem szerez róla...
...és most is ülök, könnyeim csurognak végig az arcomon...nem, nem akarom még egyszer átélni azt a végzetes napot, amikor 14 éve augusztusban apám ilyen okból ment el...

Feeling...

Azt hiszem ezt a szót pontosan kitalálták arra az esetre, amit el kezdtem ismét érezni...3 napja futom...újra...a saját megszokott köreim...
Már az elején fel akartam adni agyban, de fizikálisan csak vittek a lábaim...
Nagyon jó volt érezni ezt újra.
Olyan izmaim is életre keltek, amikről eddig nem is tudtam, hogy léteznek:)
...viszont egyre többet jön elő az az érzés is nálam olyan szituációkban, amit eddig simán lekezeltem, amit szorongásnak neveznek.
Persze, tanultuk pszichológiából, hogy a szorongásnál okot nem tudunk megnevezni...ez azért aggaszt kissé...
Ma már a munkahelyen olyan szinten rosszul éreztem magam fizikálisan, hogy hazajövetel után szunnyadtam 1 1/2 órát...:)

Semmi extra...

Mostanság nem tudok újat írni...csak a fáradtság, a jogi ügyön való agyalás, na meg az anyagiakon...és a diéta...nem tudom megcsinálni...nincs időm számolgatni/méregetni...pedig, ha a doki is azt mondja majd szeptembertől, akkor kénytelen leszek...

Eredmények

Megkaptam ma hosszas könyörgés után a laboreredményt.
Az éhgyomri vércukor értékem:4,9
A 30'-es: 7,0
A 60'-es: 6,5
A 120'-es: 4,3
A referencia tartomány kifejezetten csak az éhgyomri értéknél: 3,5-6,1

Az insulin értékeim:
Éhgyomri: 1,4
30'-es: 37,6
A 60'-es: 33,2
A 120'-es: 14,6
A referencia tartomány: 0,0-29,1

A diabetológus orvos szabadságon van, ezért csak szeptemberben tudunk érdemben értekezni...:S
1 kedves kolléganőm hívtam fel, mert ő ebben a dalban van, hogy segítsen addig is. Azt mondta diéta, és szerinte majd gyógyszert is kapok.
Elmeséltem a férjemnek, mire azt kaptam, hogy így sem eszek, hová még a diéta?...Tény, 56-57 kg vagyok...a magasságomhoz kell ennyi, bár én sokallom...:S

Naívak...

Teljesen felemészt a közeg...2 naponta sírva fakadok, persze úgy, hogy ők ne lássák. Azt hiszik, hogy ők a valakik, pedig csak nagy senkik!:)
Az egyik kiközösít, a másik különösen hülyének akar nézni, hagyom had tegye, hisz így önmagát minősíti, hiszen tudom, hogy mi az igazság...:)
Persze olykor-olykor elszakad a cérna, és kiosztom őket, de tudom, hogy ezzel sokra nem megyek...:S
Kemény vagyok, vagy legalábbis próbálom mutatni annak magam...

Közeg...

Véget ért a szabadság...sajnos! Egyrészt: jó volt itthon lenni a férjemmel a sok munka ellenére, másrészt beigazolódott a gyanúm, miszerint a közeg rosszabb százszorta, mint eddig...csak kétszer sírtam el magam tegnap délelőtt folyamán...szó szerint ki vagyok közösítve, és délután már szóvá is tettem, hogy semmi baj, én nem dolgozom itt...szívem szerint nem is tenném...
Ma már keményebb voltam, hidegen hagytak...szerintem ők voltak ma idegesek, hogy nem tudnak kihozni a béketűrésből...:)
Már annyit törtük a fejünk, hogy hogyan lehetne leegyszerűsíteni a hiteleink, kiadásaink...nálunk volt 1 kedves házaspár, akinek a nő tagja az óvónőm volt...annyit beszélgettünk, hogy már én éreztem kellemetlenül magam, hogy feltartom őket...