Teljesen felemészt a közeg...2 naponta sírva fakadok, persze úgy, hogy ők ne lássák. Azt hiszik, hogy ők a valakik, pedig csak nagy senkik!:)
Az egyik kiközösít, a másik különösen hülyének akar nézni, hagyom had tegye, hisz így önmagát minősíti, hiszen tudom, hogy mi az igazság...:)
Persze olykor-olykor elszakad a cérna, és kiosztom őket, de tudom, hogy ezzel sokra nem megyek...:S
Kemény vagyok, vagy legalábbis próbálom mutatni annak magam...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése