Ismét kiakadtam...

Tegnap ismét nehéz lehetett velem...Timinek, akinek félreértelmeztem a mondatát/bocsi érte!/, mert a szeretett közös ismerősünk úgy kikészített, hogy először felemelt hanggal adtam tudtára a mondandóm, aztán újfent sírva fakadtam...mindenki mondja, magasról...hja, ha azt olyan könnyű volna...
...én miért nem tudok olyan lenni? Miért veszem magamra a dolgokat? Tudom, hogy ezt írtam már, de nem tudok elsiklani felette...
Történt ugyanis, hogy elkeverték a tegnapi napról szóló kikérőt/amiről ma kiderült, hogy ott volt, ahol én hagytam/, és nekem esett, hogy senki sem találja, pedig én nyomtattam ki...puffogtam 1 sort, mire barátnőm-kolléganőm rászólt, hogy nemcsak én dolgozom ott, tehát nem csak az én saram, ő is nyugodtan kinyomtathatta volna...s mit ad erre az ég? Szótlanul felállt, s kiballagott a teremből; mint aki meg sem hallotta, hogy hozzá beszélnek...leperegnek róla a dolgok...
...én ezért már meg sem próbálom a konfrontálódást...csak várom, hogy nyögjék ki az elküldést, na, akkor helyre teszem a dolgokat...
Senki sem szereti a kolléganők közül sem, mert kiakadtak mások is, s mondták, hogy hagyjam a fenébe...
Tetszik is Timinek a mondata:"Nem mindegy, hogy az okos hülyéskedik, vagy a hülye okoskodik..."
Ezért ma inkább itthon is maradtam pihenni kicsit...
...de sikerült itthon is rágódnom...most pl. azon, hogy eddig semmi bajom nem volt, hiába voltak mínuszok, megúsztam betegség nélkül, mára virradólag meg úgy el kezdett fájni a torkom...persze, hiszen megvan az újabb időpont...nehogy már ez is simán menjen...
Annyi vigaszom volt, hogy Férjem is itthon volt velem...

Újabb IVF konzultáció

Mindenek előtt meg kell jegyeznem, hogy nagyon örülök, ha valaki bejelenti babát vár, netán már meg is szült...nem vagyok irigy, akkor sem, ha spontán várandósság, akkor meg pláne nem, ha sokáig nem sikerül a gyermekáldás...volt már ilyen, és remélem marad is sokáig, és nem gyűrűzik be a féltékenység, netán az irigység jegye...
Felhívtam a Klinikát-február 27-e 12.00
Az egyik szemem sír, a másik nevet...
Már nem tudok úgy nekimenni, hogy majd ez...ha sikerül, akkor ahogyan 1 sorstárs-kolléganőm fogalmazott, bónusz lesz!
Ha nem, ismét belehalok 1 kicsit...

Már nem tudom, mit gondoljak...

Felfordul a gyomrom a munkahelyemtől...
Úgy gondolom eddig próbáltam tisztességesen helyt állni, de ma is olyan arcul csapások értek, hogy komolyan elgondolkodtam, hogy -nem tudom kitől, vagy mire, hiszen hitel hátára hitelt óriási baromság lenne intézni- kölcsön kérek, és már a héten felhívom a Klinikát.
Tudom, ez akkora hülyeség lenne, hogy csak na, de már nem tudom, hogy mitévő legyek...
Eddig azt gondoltuk, van cirka még 1 hónap, amikor talán belevágunk ismét...de ha most nem, akkor nem tudom mikor...

Neurológusnál...avagy discus rendellenesség a lumbális szakaszon

Tegnap este megjártuk a neurológus doktornőt...akivel cirka 14 éve találkoztam utoljára a belgyógyászaton...totál sokat változott...akkor nem szerettem, mert beképzeltnek tartották/többek között én is; a viselkedése is erről árulkodott; talán volt neki miért.../
Most nagyon rendes volt. Kérdezte az sztk-s lelet birtokában, miért kerestük meg őt a magánrendelésén? Férjem nagyon diplomatikus volt, és nem áztatta el kellőképpen a bunkó orvost, pedig én már nyitottam szóra a szám...
Beszélgettünk a szakmáról, miközben alaposan átvizsgálta Férjem, és kiderült, hogy az 5. lumbális csigolyánál sérv van :( , amit egyenlőre konzervatívan kezelünk, mert a műtét sem hozná meg a kellőbb hatást...
Kapott Surdalid, Meloxinam, Milgamma nevezetű gyógyszereket, amiket reményeim szerint szedni is fog, mert nem egy nagy gyógyszerbekapkodós fajta...
A doktornő postázni fog 1 CT beutalót, időpontot nekünk kell kérnünk...ebben az a nyomasztó, hogy hónapokat kell várni, hogy az ember bejusson...sógorom segítségét fogom igénybe venni; talán ő mentősként előbb kap, mint mi...
...ha rólam lenne szó, valószínűleg nem sürgetném a dolgot, de nem rólam van szó!
Nézte a rtg leletet is a doktornő, de ugye a rtg csak a csontokat tudja analizálni, a lágy szöveteket, mint ez is, nem.
Mindenki azt mondja, fiatal még ehhez...na, ja, de a munkahelyi körülményei alaposan rásegítettek arra, hogy itt tartsunk... :(

Vegyes...

Ismét nem az én napom volt a mai...
A munkahelyen már nem pörgök; lesz, ami lesz alapon...úgyis meg van pecsételve a sorsom...
Egyre többet agyalunk ismét az IVF-en, vagyis az időpontján...
A terepjáró készülőben...még cirka 1 hónap van rá, hogy teljes varázsában pompázzon...
Holnap a Férjemmel neurológus találka...
Ma viszont 1 szomorú ténnyel is szembe kellett nézzem, a zumba 2 hétre kimarad nálunk, és talán utána sem lesz...iszonyú magas bérleti díjat akarnak kérni...hihetetlen világot élünk...ok, addig rendben, hogy pénzből él az ember, de ez már messzemenőkig túlzás...
Andikát beinvitáltam 1 sütire, és közben sírva fakadtam...szegény, vígasztalni próbált...ahogyan ő mondta, a szemében erős vagyok, és mosolygós...na, bebizonyosodott, hogy az erősek is eltörnek néha...

Díj...

Ferilkától kaptam a Napsütés-díjat, amit ezúton is köszönök még egyszer!

1.Vedd át a díjat
2.Köszönd meg annak, akitől kaptad
3.Tedd ki a blogodra

4.Add tovább másik 4 blognak
5.Írj magadról 3 dolgot


Először is szeretném tovább adni minden bloggernek, aki olvassa az írásaim. Tudom, tudom 4 volt a kikötés, de nem tennék kivételt!

3 dolog-nem is olyan egyszerű, mert számtalant fel lehetne sorolni, de kiemelendőek:
~hypersensitivitas
~közvetlenség
~lobbanékonyság

"Ha megmondod az igazat..."

Ma pusztán jóindulatból megkaptam, hogy ne jártassam a szám, mert könnyen az ajtón kívül találhatom magam...már nem érdekel...
...nem tudom mi lesz holnap, mikor küldenek el; mert én hiába próbálom normálisan végezni a munkám/mások állítása szerint is/, ellenben a drága kolléganő nem, de ő nem másoknál fúr, hanem egyenesen a munkáltatónál...hát tegye...
De kívánom neki, hogy szakadjon bele a munkába...
Nem az fáj, hogy el akarnak küldeni, hanem a bizonytalanság...hogy mikor...és hogy hogyan tovább, azt majd az élet megoldja...ahogyan az IVF-et is...
...mert minket lombikosakat elviekben véd a törvény...és mivel a tavalyi elfuserált peteérés leállításból maradt 8 Gonapeptyl-em, és ma 1 kedves kolléganőtől kaptam 6 db-ot/a 4 doboz fele rendelkezésemre áll/, ezért kitaláltam, hogy vágjunk bele ismét a fagyasztott ET-s eljárásba...
...de aztán itthon jött a hideg zuhany...Férjeméknek talán már 2 hét múlva nem lesz munkájuk bizonyos ideig...
...produkál az élet újfent...
Nekünk nem jár 1 csoda!?...
...de lépni kell tovább...ahogy Felícia szokta mondani: "A ma problémáját, a ma; a holnapét a holnap megoldja..."