2012. február 17., péntek

Ismét kiakadtam...

Tegnap ismét nehéz lehetett velem...Timinek, akinek félreértelmeztem a mondatát/bocsi érte!/, mert a szeretett közös ismerősünk úgy kikészített, hogy először felemelt hanggal adtam tudtára a mondandóm, aztán újfent sírva fakadtam...mindenki mondja, magasról...hja, ha azt olyan könnyű volna...
...én miért nem tudok olyan lenni? Miért veszem magamra a dolgokat? Tudom, hogy ezt írtam már, de nem tudok elsiklani felette...
Történt ugyanis, hogy elkeverték a tegnapi napról szóló kikérőt/amiről ma kiderült, hogy ott volt, ahol én hagytam/, és nekem esett, hogy senki sem találja, pedig én nyomtattam ki...puffogtam 1 sort, mire barátnőm-kolléganőm rászólt, hogy nemcsak én dolgozom ott, tehát nem csak az én saram, ő is nyugodtan kinyomtathatta volna...s mit ad erre az ég? Szótlanul felállt, s kiballagott a teremből; mint aki meg sem hallotta, hogy hozzá beszélnek...leperegnek róla a dolgok...
...én ezért már meg sem próbálom a konfrontálódást...csak várom, hogy nyögjék ki az elküldést, na, akkor helyre teszem a dolgokat...
Senki sem szereti a kolléganők közül sem, mert kiakadtak mások is, s mondták, hogy hagyjam a fenébe...
Tetszik is Timinek a mondata:"Nem mindegy, hogy az okos hülyéskedik, vagy a hülye okoskodik..."
Ezért ma inkább itthon is maradtam pihenni kicsit...
...de sikerült itthon is rágódnom...most pl. azon, hogy eddig semmi bajom nem volt, hiába voltak mínuszok, megúsztam betegség nélkül, mára virradólag meg úgy el kezdett fájni a torkom...persze, hiszen megvan az újabb időpont...nehogy már ez is simán menjen...
Annyi vigaszom volt, hogy Férjem is itthon volt velem...

Nincsenek megjegyzések: