Forma...

Én nem látom magamon, de vagy formálódtam/átalakultam a zumbától, vagy a sok ideg hatására fogyom...54 kg-ot mutat a mérleg...
/le is fotóztam, de annyira pocsékul sikerült, hogy nem láttam értelmét feltenni..., pedig becs szó, hogy így van!/

Mozzanatok...

"Régen" adtam hírt magamról...
Pedig azóta túl vagyok 1 jó pár dolgon...nem érdekfeszítőek ugyan; ezért nem is gondoltam, hogy rögvest beszámolót tartok...most sem tervezem túl hosszúra a mondandóm...
Katasztrofális vagyok mostanság...
Felemészt a helyzet...a munkában talpalok 3 ember helyett, míg a Férjemnek letelt az álláskeresési időszaka...hogy mi lesz ezután? Majd, aki ezt úgy intézte, meg is oldja...az egyik percben ezt gondolom, míg a másikban a Zagyvának tudnék menni...
De! Sok szaron túl vagyunk már, ezt is áthidaljuk...
A másik dolog, ami nem hagy nyugodni~bár magam sem értem~ a pocakosak látványa...
Ági barátnőm~akit anno pocakosan látogattunk, és örültem nekik~megszült, és ahogy megláttam Grétit /képen csak/ sírva fakadtam...
Tegnap ugyanezt váltotta ki belőlem 1 ultrahang kép...
Ellenben Kinga barátnőmnek nagyon örülök, akárhányszor meglátom a gömbölyödő pociját, és nem vagyok rá irigy!
...vagy tegnap zumbán...ahogyan Ila kislányát megláttam, majd elolvadtam, annyira édes volt...
Ki érti ezt?... :(

Mimóza...

2 napja úgy kell legyűrnöm azt az érzést, hogy nem bőgöm el magam-ma nem sikerült...ültem a fogorvosi rendelő várójában, és potyogtak a könnyeim...
...pedig a fiatal dokinő nagyon kedves/rendes volt, és legfőképp cseppet sem anyagias!~milyen ritka ez manapság~és a végére összetegeződtünk...
...közös témát is találtunk~zumba; mi más is lehetne? :)

Az elmúlt hét...és ismét zumba maraton...

Kicsit zsúfoltak mostanság a szombati napjaim/zsinórban a 6. szombatom, ami eseménnyel telik/...
1 hete Melus barátnőm fiának ballagásán vagyunk túl némi segédkezéssel fűszerezve-de szerintem nagyon jól sikerült...ők azóta már Londonban tengetik napjaikat/szerdán repültek 1 hétre/ ballagási ajándékként Tominak...azóta keveset tudtunk értekezni, és így a tegnapi fergeteges 3 órás summer zumba party-ról is lemaradt...
Amennyire nem akartam menni, annyira jól sikerült...überelte a karácsonyit!
Andika mellett/aki jó fejnek bizonyult/, 3 pasi instruktor volt-Gyurit már ismerjük a vácszentlászlói maratonról, ill. a fitbalance-n is zumbultunk vele; a másik kettőről pedig 1-1 mondatot ejtenék...
...vagyis Laci mondatot sem említene-nógrádi gyerek lévén azt hittem jó fej lesz, de; hiába volt jó zene összeállítása, és a koreográfiái sem voltak rosszak, ekkora öntelt pasival rég találkoztam már...
...utolsósorban maradt Kristóf...szerény srácnak látszott, de szerintem óriásit alakított... :)
Ez a maraton szülinapi ajándéknak nem is volt rossz... :)
~bár meg kell hagyni az odaút még simán ment-25 perc itthonról Herédre, visszafelé azért már fáradt voltam, de ismét megmutattam kemény csaj vagyok!~

Edzés

Tegnap annyira kiborultam edzésen~végre! mert már sírni sem volt erőm igazán az elmúlt időszakban~hogy hiába próbáltam mosolyt erőltetni az arcomra, egyszerűen nem ment...
Az óra végén megvártam az edzőt~természetesen ő tojt az egészre, pedig részben miatta is volt, mert alkotott edzésen ismét~és kitálaltam...
Többek között azt is mondtam, hogy szóljon, ha nem akar látni az edzéseken, mert ez így nekem nem pálya...természetes, hogy nem mondta, hisz belőlünk él...
Elpattant a húr, és soha többé nem lesz már a gitár a régi...

Ösztön...

Ma melóban sikerült sírva fakasztania a drágalátosnak...aztán pedig a főnökasszony nézett rám kérdőn, amikor elindultam területre...persze, mert még hátra volt 1 óra a munkaidőből, és vele fecsegett...persze rólam is...nem, nem vagyok paranoiás, egyszerűen így van, tudom, és kész...
A másik apropó a mai napban...boltba ugrottam be hazafelé, és ott 1 régen látott ismerős megkérdezte, hogy család? Mire feleltem, nincs...és nem is akarunk?...
...csípőből rávágtam, hogy már 7 éve lesz...
...aztán itthon elgondolkodtam, hogy miért is vágtam rá rögtön? Rutinból, ösztönből? Hogy ki legyen pipálva ez is? Akarok én egyáltalán, tényleg?...

Ha már nem süt a nap...

Egyre fáradtabban kelek, nehezemre esik a munkába indulás, és az ottlét...
Szombaton összemostam a lila felsőmet a fehér melltartómmal, hát meg is lett az eredménye/végül is tök jó színe lett :) /...nem szoktam ilyet csinálni...
Tegnap este nem figyeltem oda, az ujjamra vágtam a szekrény ajtót...
...már kínomban sírtam...
Frusztrál Férjem munka nélkülisége, az anyagi dolgok...
Sírás kerülget, de amikor pedig szeretnék sírni, tuti, hogy nem tudom kiadni magamból...