Tegnap annyira kiborultam edzésen~végre! mert már sírni sem volt erőm igazán az elmúlt időszakban~hogy hiába próbáltam mosolyt erőltetni az arcomra, egyszerűen nem ment...
Az óra végén megvártam az edzőt~természetesen ő tojt az egészre, pedig részben miatta is volt, mert alkotott edzésen ismét~és kitálaltam...
Többek között azt is mondtam, hogy szóljon, ha nem akar látni az edzéseken, mert ez így nekem nem pálya...természetes, hogy nem mondta, hisz belőlünk él...
Elpattant a húr, és soha többé nem lesz már a gitár a régi...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése