Ma melóban sikerült sírva fakasztania a drágalátosnak...aztán pedig a főnökasszony nézett rám kérdőn, amikor elindultam területre...persze, mert még hátra volt 1 óra a munkaidőből, és vele fecsegett...persze rólam is...nem, nem vagyok paranoiás, egyszerűen így van, tudom, és kész...
A másik apropó a mai napban...boltba ugrottam be hazafelé, és ott 1 régen látott ismerős megkérdezte, hogy család? Mire feleltem, nincs...és nem is akarunk?...
...csípőből rávágtam, hogy már 7 éve lesz...
...aztán itthon elgondolkodtam, hogy miért is vágtam rá rögtön? Rutinból, ösztönből? Hogy ki legyen pipálva ez is? Akarok én egyáltalán, tényleg?...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése