Hírek

Tegnap délután a főnökasszonyom hívatott...
Telefonált a nő a TEGYESZ-től, hogy július 19-én mehetünk!
Hirtelen szóhoz sem jutottam...
Este keveset tudtunk beszélgetni, ezért a hét végén össze kell dugnunk a fejünk, hogy akkor most hogyan is tovább?
Ezzel még nem veszítünk semmit, ahogyan a hsg-vel sem.
Nem, nem vagyunk telhetetlenek, és bárki más is örülne 1 ilyen lehetőségnek, de az anyagiak miatt hirtelen megtorpantunk...
...és tudom a szívem mélyén, hogy mennyire boldogok lennénk, ha láthatnánk hónapról-hónapra, hétről-hétre hogyan fejlődik bennem a gyermekünk...

Nincs hír...

Ez a mai nap sem ígért semmit, csak 1 telefon hívást, ami természetesen elmaradt...
...de mit is vártam?...
Nem vagyok elkeseredett, csalódott is csak azért, mert ez másnak jelentéktelen...
A kifogásaikra pedig már egyszerűen nem vagyok kíváncsi!

Apró jel?

Férjem ma is dolgozik...
...ilyenkor annyira egyedül vagyok, annyira elhagyatottnak érzem magam, hogy időnként kicsordul a könnyem...:(
Tudom Kat, mosoly, piciny lelkecskék...:)
Mára virradólag azt álmodtam, hogy 2 csíkos tesztem volt, amit álmomban nem is vettem annyira komolyan, mert túl léptem az időt, amit a teszt ír...:S
De azt tudom, hogy boldogok voltunk mégis...
Valószínűleg a tegnapi napot próbáltam feldolgozni, hiszen a főnökasszony azt mondta, hogy hétfőn telefonálni fognak a TEGYESZ-től. Kíváncsian várom!

Remény...

Igen, van remény...
Reggel beszéltem a főnökasszonnyal, aki már 1 hete sikertelenül próbálja hívni a TEGYESZ-t/Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálat/...
Tegnap is foglaltat jelzett a telefon, és már az ember azt hiszi, hogy tényleg kibabrál vele a sors, amikor is megcsillan 1 halvány remény sugár...
...Amikor sikerült 1 embert elérnie, le akarták rázni, mint 1 hete már teszik, de ő kiállt magáért, értünk, és eljutottak arra a pontra, hogy visszahívják, ha beér az illetékes...
Na, az illetékes szabadságon van!
Hurrá...de ez is valami, hogy ezt lezongorázta nekünk...:)
Tényleg, amikor már az ember lánya lemond valamiről, történnek a pici lépések...:)

Emberek...

Furcsák vagyunk, úgy összeségében.
Az elmúlt napokban számtalanszor hallottam azt, hogy azért nem sikerül legfőképp az örökbe fogadás elindítása, mert valami terve van velünk az égieknek; másrészről azért csúsznak a dolgok(hsg), mert még nincs itt az ideje a gyerkőcnek, hiszen mindennek eljön a maga ideje-ha az ember nagyon türelmes-teszem hozzá...
Persze, ha gyermekem lesz, mást majd én is biztatni fogok biztos ilyen és hasonló mondatokkal, és talán van is benne némi igazság, de ha az ember/lánya eltervezi, hogy gyermeket szeretne, már a tegnap is késő...

Elmaradt hsg...

Vegyes érzelmekkel teli nap van mögöttem.
Reggel a kórházban kiderült, hogy a nagy viharnak köszönhetően a rendszer elment, és nem sok jóval kecsegtettek efelől...tehát, ha nem életmentő műtét vagy szülés a kockázat tárgya, akkor új időpont szükségeltetik...de várjunk türelemmel...
...na, a nagy türelem hirtelen ért véget, ugyanis a főorvos, aki a hsg-t végezte volna, közölte, hogy lejárt a kontraszt anyag, és így ő nem kockáztat...jövő hónapban keressem ez ügyben...
Azt hittem, felrobbanok, hiszen még tegnap közvetve beszéltünk, és akkor ezt nem említette...
De ami a legszebb az egészben, hogy 1 kisebbségi csaj megkérdezte, hogy én is abortuszra várok?...
Mintha az olyan természetes lenne...náluk lehet...
Átsétáltam a kolléganőkhöz, és ott pedig kiderült, hogy az egyik várandósnak az AFP-je sem az legjobb, és az amniocentesis ismétlést követel...:(
Na, ekkor elszégyelltem magam, hogy ez sokkal nagyobb gond, mint az enyém, és nekem nincs jogom kiakadni ilyen semmiségeken...
Semmiség...persze, ha az embernek nincs gyerkőce, és még a lehetősége sem adatik meg, az nem semmiség...
Egyre jobban azt gondolom, hogy nekünk tényleg nem fog sikerülni, hisz ahogyan tegnap 1 barátnőm is mondta, amikor soroltam neki az elmúlt 7 történéseit:"Isten sem akarja"...
...és igen, így gondolom...
Már nem állok le vitatkozni az égiekkel, hiszen már rég nem vagyunk jóban...
Ahogyan sétáltam hazafelé, csak az esőcseppeket éreztem, és olyan jól esett... próbáltam kiüríteni az agyam minden szegletét...

Fizikai lét...

Napok óta olyan vagyok, mint akit 1 gyufás-skatulyából húztak elő...
...fáradt, és fáradt, és nagyon!
-Valószínűleg a hormon-háztartásom is kissé fel van borulva...-
Ma is annyit ténykedtem, hogy el is húzódott a munkában telt idő. Pedig a túlórát nem fizetik:S
Gyorsan becuccoltam a holnapi napra, hiszen újra hsg...
A kérdés már csak az, hogy meddig kell maradnom? Talán éjszakára is bent tartanak...:S
A Klinikán ambulanter elvégezték, itt sajnos az nem megy; és még a dokival sem tudtam csak pár szót váltani a múlt héten, hogy időben mire is számítsak...