Gondolat

Egyre nehezebben veszem a fáradtságot, hogy bepötyögjek pár mondatot...annyira pörgésben élek-ezt tegnap is megkaptam- hogy már alig jut időm.
Egyre többet gondolok arra ismét, hogy megérdemlem-e az anya szerepet egyáltalán?

Apróságok...

Annyi nap telt el mostanság úgy, hogy valamelyikünk agyal, és alig pihen valamit...
Persze, nem kérdés, hogy mi az a dolog, ami annyira foglalkoztat bennünket...
Tegnap és ma már sírva fakadtam, hiszen csöppségek lopták be magukat úgy a szívembe...az utóbbi a maga 14 hónapjával...a bringám szúrt neki szemet pasi lévén, és már nyújtotta is pici karjait...nagyon barátságos volt, mondtam is az anyukájának...és amikor az apja is a karjába vette, onnan huncut mosollyal, pilla rebegtetéssel vett le a lábamról...
...A férjem is ki van készülve, ha nem is mondja, látom, ismerem...
...mondta is, hogy talán tudat alatt készít mini járműveket...hisz 1 újabb alkotáson dolgozik ismét...
Szóba került ma köztünk az újabb IVF eshetősége is...időpont még nincs, nem szabtunk konkrét időpontot...
Félek...félek az újabb sikertelenségről, amire ő csak annyit mondott, hogy megyünk tovább, a 3.-ra...félek a fagyi babás lehetőségtől, azt hiszem újabb stimunak nézünk inkább elébe...

Kimerültség...

Kibuktam...csak ennyi...végig dőltem az ágyon, és nem tudtam, hogy agyilag vagy fizikailag vagyok fáradtabb...

Irónia

Ma volt 1 játszmánk...már nem akarok gyerkőcöt...
...Persze, ő győzköd, hogy majd akarni fogom...hiszen a mostani körülmények...
...nem csodálkozom, de nem vagyok meggyőzve...
...eddig is volt valahogyan, tudom, és ezután is lesz...
...és ha mindig a jobbra vár az ember/lánya/, akkor tényleg elrepül felette az élet...kihasználatlanul...
...de nekem ez így nem megy...
...sorban szülnek barátok, ismerősök; készülnek a babavárásra, a "projektekre", és nem érint meg...nem vagyok irigy, sem féltékeny...
...Tiszta vicc! Nem 1 bejegyzésem szólt már arról, hogy mennyivel jobb lenne, ha nem éreznék...aztán a sors ad 1 lehetőséget, és én pedig nem élek vele...
Szánalmas vagyok.../legalább az önirónia működik/...

Vigyáznak rám...

Tegnap férjem a volt munkahelyére ment, gumit szeretett volna az új járgányhoz, amit már fejben elkészített...
...csak az alkalmazott tartózkodott ott, akivel jól kijöttek, jól tudtak együtt dolgozni, és meg is jegyezte neki, hogy: "Mondd meg az asszonynak, közlekedjen óvatosan..."/
...na igen, erről nem vagyok híres, hogy csiga tempóban szeljem az aszfaltot...
~Mire a férjem megkérdezte, hogy: "Már Te is hallottad?"
-"Mit?"
-"Hogy elütötték"...
...és már reggel is megállítottak ezzel kapcsolatban...
...gyorsan terjednek a hírek...:)
Ezt a kis kitérőt csak azért tettem, mert rá kellett jönnöm, hogy nagyon vigyáznak rám...és ez már nem az 1. alkalom...bár balesetből igen...de már annyi, de annyi mindent megúsztam...bár lehet, hogy egyszer csak lesz böjtje...
De lett 1 új szlogenem is: az égiek nem várnak, a pokolban meg sok az ismerős...:))

Baleset...

Szombaton a burkolás csak a férjem megálmodott ötlete alapján zajlott, tegnap a fugázás is elkészült.
Vasárnap az unokahúgáéknál nikecellt raktunk a ház minden szegletében, és már annyira kijött rajtunk a fáradtság, hogy a férjem ki is merült tegnap estére.
Ma pedig 1 drága rokon nem adta meg az elsőbbséget 1 kereszteződésben, és úgy repültem a bringámmal, mint 1 győzelmi zászló...
...bár meg kell hagyni, hogy a csaj jobban meg volt ijedve, mint én.../még mondták is neki, hogy az áldozat nyugtatja őt.../
...rajtam itthon jött ki az ijedtség...
A férjemnek lazán adtam elő mi történt, aztán a végén sírásba fulladtam...
...ő egyszerre volt dühös és tehetetlen...
Megúsztam apróbb horzsolásokkal, zúzódással, és az a nagy szerencsém, hogy a fejem nem érte a földet, agyrázkódás elmaradt...
...a rendszám a bringám, és a fenekem alatt landolt...
Még este írt rám 1 üzenetet, hogy biztos jól vagyok-e?...és írta is, hogy nagyon megijedt, és még most is remeg...
Háziorvos nem látott, mentőt nem kellett hívni, pedig ez úti balesetnek minősül...
/mások már a hasznot látták benne/...:S

Miért?

Tegnap reggel iszonyat rosszul éreztem magam, annyira, hogy már délután nyújtóztam egyet az ágyon, és fizikailag is azt éreztem minden csontom fáj, az izmaimra kő nehezedett...ebből kikerekedett egy 1/2 órás alvás, és végre az éjszaka folyamán sem ébredtem fel.
Este még együtt készítettünk pizzát a férjemmel, és sok minden szóba került...
...Ma szegénykém hazaugrott a burkolás helyszínéről tajtékozva, hogy még ő tesz szívességet, hogy munka mellett dolgozik, és semmibe veszik, hibáztatják...
Miért hülyék az emberek?...
Egyre többet tapasztalom azt, hogy hülyének akarnak nézni minket...persze folytatom a bevált taktikám némely emberrel szemben...hagy gondolják azt, hogy bedőlök minden hülyeségnek...