Egész héten a sírást fojtottam el magamban...igen, van ilyen, amikor az ember lánya NEM várandósan is késztetést érez, hogy sírnia kell...az okra a mai napig nem jöttem rá, de ma zajlott ismét 1 nyomasztó történés, ami a napunkra rányomta bélyegét...
Sógornőmet kerestük, mert a Férjem pénteki RTG eredménye nála volt(negatív ez is), és holnap a drágám vinné megmutatni az eredményeket a háziorvosának...nem találtuk otthon, mire felhívtuk, és kiderült, hogy sógoroméknál van; ami máskor tök természetes, most csak azért nem, mert az unokahugi születésnapját ünnepelte a cirka 20 fős rokonság...csak épp nekünk nem szóltak 1 szót sem...
Tudtommal nem bántottuk meg őket...és csak azért fáj ennyire ez a dolog, mert vagy derogál nekik, hogy mi jóval alacsonyabb anyagi szinten létezünk, vagy egyszerűen nem tartozunk a családba?!...
Basszus, ne engem nézzenek, hanem a Férjem... bezzeg ő álljon készenlétben, ha olajcsere van, ha elromlott a kocsijuk, ugorjon azonnal...
Piszok nagyot csalódtam...
2 megjegyzés:
Azt elhiszem, én is nagyot csalódnék!
Úgy látom, minden családban történnek furcsaságok... :-s
Sajnos a mi családunkban is vannak olyanok, akik csak akkor jelentkeznek, ha segítségre szorulnak. :(
Kitartást!
puszi
Megjegyzés küldése