Nem tudom miért érzem azt, mintha beszűkült tudatállapotban figyelném a világot...
vagyis tudom...hiába van munkahelyem, teljesen felemészt most már...hibáztam a papírmunkában, és már előre félek a csütörtöktől, amikor ezt a drágalátos doktornő orra alá kell dugnom, mert ő hangulatember lévén teljesen ki fog osztani...pedig nem a főnököm, és azt hiszi, ő hibátlan, bármit megtehet...én pedig hiába szólok vissza...
Tegnap ezt meséltem Judit barátnőmnek, és azt tanácsolta, váltsak munkahelyet, hiszen látta rajtam, hogy reszketem, és nem tudok kikapcsolni, hiába van itt a 4 nap...
Ma 1 baráti család készül hozzánk, vagyis a fiúk már kint főzik a halászlevet, és beszélgettünk a régmúltról, és elővettem szüleim fényképét...ekkor hasított belém a felismerés, hogy már alig vannak emlékeim...róluk...
Most pedig a sírás kerülget, és tényleg úgy érzem, hogy az őrület határán vagyok...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése