Tele vagyok aggódással, szorongással...pánik betegségnek azért nem nevezném, de ha így haladok...ki tudja mi lesz a vég kifejlet...
Éjszaka minden kis neszre felkaptam a fejem, a szívem majd kiugrott a helyéből.../még szegény Férjem is riasztottam/...
Nem~lesz~jó így...
Reggel már nem bírtam ki elindulás előtt sírás nélkül sem...ilyenkor elgondolkodom, amit Kinga barátnőmnek mondtam hétfőn~miért nem sikerült az a rohadt lombik? Most otthon lennék nyugiban, lubickolnék a babavárás örömében...
Ahogyan Tvrtko írta a könyvében-nagy rajongója lettem~"Biztos, hogy van Isten? És ha igen, biztos, hogy ezt akarta?"
4 megjegyzés:
szia
a kérdés jogos..én is többször feltettem már, főleg, hogy a legjobb mellesleg vallásos barátnőm is hasonló cipőben jár, mint te..
úgy sajnálom..szívszorító olvasni a szomorú bejegyzéseket.....
Nem tudom hogy segíthetnék, de nagyon szeretnék!
Szia,
Köszi!
Bocsánat, hogy mostanság nem kommentelek! :(
Drága vagy, köszönöm!
Megjegyzés küldése