Az érzelmek...és a hormonok...

Ha már ennyire benne vagyok...
Azt hiszem, eddig bírtam azt a marha nagy lelki nyugalmat...
...ma már eltört a mécses...de jobb is, hogy kijött belőlem a feszültség 1 kisebb része...
Most azon kezdtem el agyalni, hogy nincsenek tüneteim-pedig ET+6. napon vagyok...
Tudom, spontán terhességnél még eszembe sem kellene jutnia~Juci barátnőm ezzel próbál vígasztalni...de ahogy írtátok Csajok, javarészt Mindenkinél volt valami...ha más nem, a puffadás...nekem az max. most a sárgaborsó főzeléktől lehet... :) /csakhogy kicsit keserédes legyek.../
Csak félek, és tudom, hogy a lelkünk 1 újabb része meghal, ha ismét nem sikerül...
Hülye vagyok...a másik pillanatban próbálom arra sarkallni az agyam minden szegletét, hogy 2 hétig tuti várandós vagyok...éljem meg ezt úgy, hogy legalább ennyi megadatott...
Ami még bánt /úgy gondoltam, most itt kiírok mindent/, hogy szegény Tinára zúdítok minden hülyeséget, és már nem is csodálkozom, ha nem ír...a csoportban akár...
Napi szinten eszembe jut a szokásos is...miért nem itt kezdtük el a lombikot? Annyira máshogy alakult volna minden...tudom, van, aki rávágná; vagy nem...de, egészen bizonyos vagyok benne...nem azt mondom, hogy tuti, 1. alkalommal sikerült volna, de más lenne...
Tudom, Férjem is mondja szegény mindig, hogy ezen már kár agyalni...