Sorstárs elmélkedési nyomán...

Mielőtt Popit olvastam, még a hajnali órákban én is elmerengtem...tudom, pozitív hozzáállás, és igyekszem is mindent megtenni annak érdekében, de egyszerűen semminek érzem magam, és iszonyatosan félek a jövő csütörtöktől...
...most is könnyeim nyeldesem...
...átérzem helyzetét, és teljesen megértem őt...
A sors mindig nyújt valamit...
...amikor azt érzed, el vagy veszve, el is vesztél...így tartják...de mégis a legutolsó utáni pillanatban nyújt 1 hajszál vékony fonalat, ami 1 időre kiránt abból az állapotból...nálunk eddig így működött...
...s még mindig visszhangoznak fejemben Csilla szavai~amit már itt említettem~"A legfontosabbat megkaptuk társunk személyében"...

Popitól...díj

Kezdem azzal, hogy nagyon köszönöm Popinak, hogy gondolt rám, és ahogyan fogalmazott figyelem elterelést javasolt! :)


Szabályok:

-megköszönni, akitől kaptam,

- kitenni a képet a blogunkba,

- írjunk magunkról 3 dolgot,

- továbbítjuk 4 bloggernek.

Magamról:
-extrém érzékeny
-zumba mániás:)
-képes vagyok elveszni a részletekben...

/Az 1-2. tulajdonságom már köztudott volt ezidáig is, de mit tegyek, ha nem tudom kihagyni a felsorolásból?/

Ilyenkor szoktam azt írni, amit most is teszek, hogy én továbbítanám mindenkinek, aki a blogom olvassa!...szabályszegés? Lehet, de nekem így könnyebb... :)

Kizárólag csak fürdés céljára...

A héten azt hiszem "szegény embert még az ág is húzza" alapon zajlott az életem...
Csütörtökön a fürdőszobai csap hagyott cserben...elfáradt...
Szombaton a mosógépem füstölt le, mire hazaértem a boltból...pedig csupán 5 percet lehettem a tőlünk 10 m-re lévő boltban...el is kezdtem már mérgemben a sírást...
Ma pedig fürdő takarítás közben a zuhany esett darabjaira...már kínomban csak nevettem magamon...nem is én lennék...
...ja, és a bojlerünk is kezdi feladni önmagát...

Mellékhatás múlóban...

Mostanság a környezetünkben sok embertől hallom azt, hogy most sikerülni fog!
Legyen így!
Csak 1 dolgon töröm a buksim, normális az, hogy mióta a tapaszt is el kezdtem használni, megszűnt, nem, csak csökkent a fázás érzete?

Annyira belém égett....

"...az ember mindig tervez, A sors meg csak mosolyog és megad vagy elvesz."

Szösszenet...

Férjemmel beszélgettünk tegnap este arról, hogy pro vagy contra...kvázi, bíznunk kell abban, hogy most sikerül!...mert most más, mint tavaly...erre annyit feleltem, tavaly is ezt mondtuk...s annyit válaszolt, hogy szeretne gyerkőcöt, de már marhára nem érdekli ez az egész...
...mit mondjak? Nem sértődtem meg, megértem, hisz több, mint 6 éve küzdünk...

Háziorvos contra kolléganő...

Gyűlölöm...azt, hogy tegnap 3 helyre küldtem neki üzenetet, mire végül reagált...azt hiszi, hogy beteg szabadság alatt majd ugrálni fogok neki, mert ma lett volna még 1 elintéznivalóm, ami így ebben a formában rá maradt...de ugye vagy munka idő, vagy beteg szabi; szerintem a 2 együtt nem megy...
...és tényleg nem én erőltettem azt, hogy innentől kezdve itthon maradjak...tervem szerint tegnap-ma itthon, aztán hosszú hétvége, majd szerdáig mentem volna még dolgozni, de a háziorvos mondta azt, hogy meg lehet érteni, hogy ne akarjak már bármilyet betegséget összekapni...és ha már így is megsértődtek, akkor meg nem mindegy?...igen, most ő megértette, de a kolléganő nem...
Férjemnek el kellett ugrania olajért a házi készítésű jeep-be, és nekem pedig az automatához...nem mertem csak odáig menni, mert tuti, hogy lebuktam volna...ugyanis pont szembe találkozott a gyermek orvossal...én pedig az egyik óvónővel/piszok mód el is fordultam, de hülyeség volt, tudom...meg van mára a pletyka/...
...de mit tehetek én róla, hogy hazudoznom kell, ha egyszerűen nem akarja megérteni az állapotom?
Na, most ebből így lelki ismereti kérdést viszek véghez...hogy én mekkora hülye vagyok... :(