Férjemmel beszélgettünk tegnap este arról, hogy pro vagy contra...kvázi, bíznunk kell abban, hogy most sikerül!...mert most más, mint tavaly...erre annyit feleltem, tavaly is ezt mondtuk...s annyit válaszolt, hogy szeretne gyerkőcöt, de már marhára nem érdekli ez az egész...
...mit mondjak? Nem sértődtem meg, megértem, hisz több, mint 6 éve küzdünk...
1 megjegyzés:
...tökéletesen megértem a férjed is, Téged is. Nem is gondolod, hogy mennyire... (én sem véletlenül 36 évesen lettem édesanya... de ez brutál hosszú történet)
Kitartás, fel a fejjel, meg a szokásos közhelyek, de mennie kell, illetve menni kell mindig tovább, újra meg újra...
Most én is beálltam a szurkolók táborába, hátha ennyivel erősítem a mezőnyt :)
Megjegyzés küldése