Lehangoltság...

Férjem hazaért a háziorvosától, aki elmondta neki, hogy több folyadékot kellene fogyasztania, hiszen ezért volt magasabb a hematocrit értéke is...és nem gerincferdülése van, hanem gerinc elváltozása, de ennél többet nem mondott...:S
...és valóban ideg csípődik be neki...
~
...Utolsó szabis napom töltöm...és valahogyan nincs jó kedvem attól, hogy hétfőtől mehetek vissza a közegbe...de alapvetően nincs jó hangulatom...míg mások ezerrel vetik bele maguk a munka örömeibe, nekem most úgy érzem ez nyűg...ez nem jó szó rá, de nem találom azt, ami ide illene...míg mások precízek, újba és újba fognak, addig nekem a létezés is nyűg...ez tényleg helyénvaló szó ebben a pillanatban...
Tudom, a cím ismét magáért beszél...de ha már a blogomban sem lehetek szomorú, akkor hol másutt lehetnék?...
Szegény férjem is megjegyezte a napokban, hogy a múlt héten, amikor lezárult az ügy, akkor látszódott rajtam, hogy 1 gonddal kevesebb, felszabadultabb lettem picit...
...azt sem tudom, hogy ő még egyáltalán hogyan tud elviselni; hiszen együtt élni azzal, akit szeretsz, ebben ez a ráció; de azt látni napi szinten, hogy feszült vagy, sírós...hát...
...Ahogyan Jusztis-t olvasgattam, ő fogalmazta meg pontosan, amit érzek...nem elég erős a gyermek iránti vágyam, hiszen az örökbe fogadást is félretettem, vagy talán nagyon is erős és ezért vagyok annyira szomorú? ...vagy nem is tudom, mit érzek...

Eredmények

Beugrottam ma a férjem eredményeiért.
A laborja majdnem teljesen jó, de a hematokrit értéke magasabb picit.
A rtg eredménynél pedig fokozott a háti görbület, az ágyéki-keresztcsonti vonalban pedig beszűkülés van. Csípő, medence esetében nincs kóros elváltozás. Arra következtettünk, hogy idegbecsípődése lehet, de holnap majd a háziorvosa mindent részletesen elmagyaráz.

IR avagy insulinresistencia vizsgálat

Igen...eljutottam ma végre oda is...
Férjemmel kezdtük a vérvételt, mert szegénynek annyira leesik a vérnyomása, ha megszúrják, inkább legyek kéznél alapon...
Aztán következtem én...szegény laborosak, amíg kitalálták, hogy számozzák be nekem a vérvételi csöveket, az sem volt egészen egyszerű...de aztán megoldották...
Tegnap este 7 órakor ittam, és ettem utoljára, tehát az éhgyomri vizsgálattal sem volt gond.
Következett a cukros lötyi megivása...és nem is volt /olyan/ szörnyű, mint amennyire féltem tőle...várandósként biztosan százszorta rosszabb, és pláne nagy hőségben, de így tényleg elviselhető volt...na azért nem kérnék belőle napi szinten:)
Mutattam is Tündének a poharat, hogy üres:); és elmondtam neki a kapott instrukciókat, miszerint tudom, nem ihatok amíg le nem zajlik a vérvétel, nem mocoroghatom kedvemre...ő mondta, hogy ez így hülyeség, vizet ihatom nyugodtan, hisz az erek falának sem jó a "kiszáradás", illetve férjemet is kísérhetem, ha valahová mennie kell, vagy szeretne esetleg kávét inni.
A vízivászatot kihagytam, de a mocorgást nem sikerült.
Közben pedig még barátnőmék is jöttek a kislányának vizeletet leadni, ezért még addig Hannáztam is:)
Ha emiatt téves lesz az eredmény, sajnálom, de a gyerkőcözést nem hagytam volna ki...
Itt nem szokás a branüle, azért 30, majd 60 és 120 perc múlva ismét 1-1 szúrás díszítette a jobb karom...az utolsónál már így is szólni kellett a másik laborosnak/mert időközben hazament, aki végig szúrt/, hogy bocsi, de idő van, mert ő békésen elbeszélgetett 1 barátnőjével, ami nem lenne baj, abban az esetben, ha natív vérvétel lenne, illetve, ha 10 órakor már nem a röntgenben kellett volna lennünk a férjemmel. Maradt cirka 5 percünk a bejelentkezésre, és a papír leadására.
10 percet vártunk, talán picivel többet, és már szólították is. Eredmény holnap, labor pedig email formájában.:)
Remélem, hogy a háziorvosának igaza lesz, és "csak" ízületi gyulladás, nem komolyabb...
A csípőjét-gerincét ahogyan röntgenezték, kérdezte tőle a nő, hogy mióta fáj neki? Mondta, hogy régóta...erre pedig ő is azt mondta, mint mindenki más, hogy korai ez még...tudjuk...

Rémálom...

Aminek még a múlt héten örültünk, abból mára rémálom lett...
A jogi ügy folytatódik...
Már reggel sírva hívtam a jogi egyetemet végzett barátnőm, aki próbált nyugtatgatni...nem sok sikerrel...
Bárcsak ütne el 1 kocsi, vagy mit tudom én...de az idegeim már felmondták a szolgálatot, többet már nem bírok...
Tudjuk, "amelyik kutya ugat, az nem harap..."; illetve a problémák azért vannak, hogy szembenézzünk velük...
...persze, csak fele annyit kapna az az ember, aki ezt a kijelentést tette, és neki semmiért sem kellett megküzdenie...
~remélem így már érthető volt a bejegyzésem~
A férjem is ment az orvoshoz, egész napos program, de egyedül akart menni...
Beküldte röntgenre, laborba, ízületi problémára gyanakszik...mert már nemcsak a csomók vannak, hanem a csípője is rettenetesen fáj...
...Mit mér ránk még az ég?...vagy a sors...

Mi történik?

Napok óta nem vagyok helyen...
Az időváltozástól a fejem fáj, ez már megszokott, de hogy a gyomrom mitől...a görcsölések a hsg óta olykor-olykor...a fáradtság...
...és ami nem teszik, az az, hogy mi nők ugye képesek vagyunk 1 időben egyszerre több dologra összpontosítani, és nekem ez nem megy már 2 napja...
...örülök, ha egyre sikerül...
Ennyire butulnék???...:(

Létbizonytalanság...

Úgy gondoltam, nem hozom nyilvánosságra a napokban bennünk rejlő/dúló érzelmi viharokat, de egyszerűen ki kell írnom magamból...
Nem kell sajnálat, és nem is sajnáltatás, csak pszichológus híján~ a barátainkat meg egyébként is terheljük vele~ a blog a virtuális pszichológusom...
Hét végén bográcsozásra voltunk hivatalosak, és annak ellenére, hogy táncoltunk, hülyéskedtünk, egy szóval jól sikerült buli kerekedett, iszonyatos módon összevesztünk itthon, annyira, hogy másnap nem találtam a helyem, nem éreztem magam itthon...
Így elmenni hsg-re is, mondhatni feleslegesnek éreztem...
Már nem csak a gyermektelenség az ok, hanem az anyagiak...eddig sem kerestük magunk halálra...de a törlesztő részletek megnövekedése miatt már a sírás határán állunk nap, mint nap...
Azt nem tudom, hogy mások hogyan csinálják?...
Nem költünk luxuscikkekre-miből is?-csak a törlesztés, a rezsi, a mindennapos lét fenntartás...
Akinek gyerkőce van, pláne, ha több is, hogyan csinálja????
Azt hiszem, nem hiába eleve elrendeltetett, hogy nekünk ne legyen...

július 21.

A mai nap kedvezőtlenebbül nem is alakulhatott volna...ugye, ma kellett visszamennem a zárómért...az asszisztens 1 ideig váratott, majd a főorvos rászólt, hogy kerítse elő, ne várakozzak...rendes volt tőle:)
...de kiderült, hogy az asszisztens "elfelejtette" megírni...majd postázzák...
A buszindulásig volt több, mint 2 órám, elmentem csavarogni, és összefutottam 1 volt évfolyamtársammal, aki egyben kolléganő is, elmentünk piacolni, közben gyönyörködtem a 3 hónapos kisfiában-Matyiban:)
...A reggelt még tetézte az is, hogy a férjem szólt, hogy nagyon fáj a kulcscsontja, csomót lehet tapintani, mely végigfut a hónalj árokban is...ha nem múlik reggelre, elviszem a háziorvosához...