2010. július 22., csütörtök

Létbizonytalanság...

Úgy gondoltam, nem hozom nyilvánosságra a napokban bennünk rejlő/dúló érzelmi viharokat, de egyszerűen ki kell írnom magamból...
Nem kell sajnálat, és nem is sajnáltatás, csak pszichológus híján~ a barátainkat meg egyébként is terheljük vele~ a blog a virtuális pszichológusom...
Hét végén bográcsozásra voltunk hivatalosak, és annak ellenére, hogy táncoltunk, hülyéskedtünk, egy szóval jól sikerült buli kerekedett, iszonyatos módon összevesztünk itthon, annyira, hogy másnap nem találtam a helyem, nem éreztem magam itthon...
Így elmenni hsg-re is, mondhatni feleslegesnek éreztem...
Már nem csak a gyermektelenség az ok, hanem az anyagiak...eddig sem kerestük magunk halálra...de a törlesztő részletek megnövekedése miatt már a sírás határán állunk nap, mint nap...
Azt nem tudom, hogy mások hogyan csinálják?...
Nem költünk luxuscikkekre-miből is?-csak a törlesztés, a rezsi, a mindennapos lét fenntartás...
Akinek gyerkőce van, pláne, ha több is, hogyan csinálja????
Azt hiszem, nem hiába eleve elrendeltetett, hogy nekünk ne legyen...

4 megjegyzés:

Névtelen írta...

Nekünk is van kölcsönünk. Szerencsére fix összegű, mert forint-alapú. Pont annyit fizet be Jocó a bankba, amit jó volna félrerakni, de minden elseje evvel indul, hogy visszük be a pénzt a bankba. A villanyunk közel 20ezer, a gázunk már 23 ezer. Víz,csatorna, telefon...és akkor még nem ettünk. De ne félj!Ha Isten ad báránykát, ad hozzá legelőt is!!!Ebben hiszek, mert működik. Ha lesz gyerek, akkor is lesz valahogy. Sokkal szegényebb emberek is élnek, sőt régen egy szobában laktak 2 szülő és nem ritkán 10-12 gyerek. Mégis boldogok voltak, pedig hallomásból tudom, nem is kell messzire mennem az infóért(anyám)cukros zsíros kenyér volt a desszert. Mégis úgy emlékszik, minden szép volt.mi, ti ehhez képest sokkal előrrébb járunk.
Bár nem tudom, hogy mennyire vagytok most éppen rossz helyzetben, de ha egy picit vígasztal, 140 ezer ft-nyi csekk van a pulton, befizetetlenül, a telefont már kikötötték, persze betudtuk volna fizetni, de gondoltuk ráér, van fontosabb is vagy jobb, amit befizethetünk. Ne félj, nem lesz baj. Tényleg csak bízni kell. Nekem működik, bár még én is csak tanulom a gondviselésben való hitet. Fel a fejjel. Mondtam már neked, innen kívülről nézve nincs baj veled, csak küzdelem árán kapod meg amire vágysz.Az orvosok is bíztatnak. Amíg van megoldás,addig nincs veszve semmi.
Sagolek

Mátrai Anita írta...

Ne veszekedjetek! Ha mi összekapunk, az is mindig a rohadt pénz miatt van. Sajna, mi is hasonló cipőben járunk, de folyamatosan keressük a megoldást. Most éppen folyamatban van a férjemnek egy külföldi munkavállalás, ha sikerül, családostul itt hagyjuk ezt a sz*r országot!
Próbáljatok meg nem veszekedni, mert csak egymásra számíthattok!
puszi

Mátébogyó írta...

Mi is mindig a számlák miatt vagyunk kétségbe esve! És akkor mire vállaljak még egy másik gyereket is???
Eddig is csak az volt a szerencsénk, hogy anyósom vett ezt-azt Máténak, meg ha megszorulunk, talán tud adni...
Na de ha a kettőnk fizuját nézzük, akkor már éhenhaltunk volna..., lehet....
Nagyon gáz, hogy mindig a lóvé csinálja a galibát! És akkor még moondja azt valaki, hogy a pénz nem boldogít!!! :-o
Férjed-urad hogy van? Kellett menni vele orvoshoz?

Hajnalka írta...

Szia! Hát igen, manapság nem egyszerű dolog fenntartani mindent, még ha csak egy kis kuckóról van is szó, amit otthonnak nevezünk. Az biztos, hogy ha vita van, az mindig a pénzre vezethető vissza nálunk is -kevés hely van olyan ahol nem. Remélhetőleg találtok valami megoldást, hogy jó legyen! Gyerkőccel meg tényleg nem egyszerű! Folyamatosan nőnek.....