Lehangoltság...

Férjem hazaért a háziorvosától, aki elmondta neki, hogy több folyadékot kellene fogyasztania, hiszen ezért volt magasabb a hematocrit értéke is...és nem gerincferdülése van, hanem gerinc elváltozása, de ennél többet nem mondott...:S
...és valóban ideg csípődik be neki...
~
...Utolsó szabis napom töltöm...és valahogyan nincs jó kedvem attól, hogy hétfőtől mehetek vissza a közegbe...de alapvetően nincs jó hangulatom...míg mások ezerrel vetik bele maguk a munka örömeibe, nekem most úgy érzem ez nyűg...ez nem jó szó rá, de nem találom azt, ami ide illene...míg mások precízek, újba és újba fognak, addig nekem a létezés is nyűg...ez tényleg helyénvaló szó ebben a pillanatban...
Tudom, a cím ismét magáért beszél...de ha már a blogomban sem lehetek szomorú, akkor hol másutt lehetnék?...
Szegény férjem is megjegyezte a napokban, hogy a múlt héten, amikor lezárult az ügy, akkor látszódott rajtam, hogy 1 gonddal kevesebb, felszabadultabb lettem picit...
...azt sem tudom, hogy ő még egyáltalán hogyan tud elviselni; hiszen együtt élni azzal, akit szeretsz, ebben ez a ráció; de azt látni napi szinten, hogy feszült vagy, sírós...hát...
...Ahogyan Jusztis-t olvasgattam, ő fogalmazta meg pontosan, amit érzek...nem elég erős a gyermek iránti vágyam, hiszen az örökbe fogadást is félretettem, vagy talán nagyon is erős és ezért vagyok annyira szomorú? ...vagy nem is tudom, mit érzek...