Dokinál...

Férjemmel tegnap neurológián jártunk, mert évek óta panaszkodik csípő fájdalomra, de az utóbbi 2 hónapban már-már elviselhetetlen fájdalomról beszél...
Iszonyat bunkó-tegyem hozzá nem magyar orvos-vizsgálgatta, és közben egrecírozta, hogy miért nem dolgozik, miért van itt? Ugyan miért? Mert beutalta a házi orvosa, szeretne a végére járni, hogy mi okozza a fájdalmat. Ja, biztos poénból...
Búcsúzóul még annyit odalökött, hogy csak vizsgálódjon a háziorvos tovább...na, kösz.
Csak tudnám, hogy mi a fenének fizetjük a TB-t?
Míg útközben hívtam 1 barátnőm, akivel a héten beszéltünk erről, hogy s.o.s-ben kellene annak a doktornőnek az elérhetősége, aki anno őt is vizsgálta. Ő nagyon meg volt vele elégedve, nem is volt vészes a magánrendelés ára. Megkaptam, majd hazaérve tárcsáztam a számot, és február 8-án 19.15-kor a magánrendelésén találkozunk.

Fájó pillanat...

Férjem autó szerelésből későn ért haza, én pedig letámadtam, mert holnap orvoshoz kell mennie, és ki kellene pihennie magát.
Ő nem szólt semmit, csak a szemében könnyek gyűltek...
...nem, nem papucs; és nem kisfiú, ha megbántják, sírva fakadjon, de emberből van, és érzékeny...
...a fickó a lombikról kérdezgette...
...csak ült a konyha asztalnál, és folyt a könnye, mire magamhoz öleltem, már én is vele együtt sírtam...

Zumba, tortilla...

Zumba, tortilla, charlotte...ilyen sorrendben :)
Kezd hagyománnyá válni /bár még 2-3 alkalmat nem lehet annak nevezni/, hogy kedden edzés után Melus barátnőmmel, és Andikával beülünk tortillázni hozzánk, és közben beszélgetünk...ha hagyom :)
Tegnap okos kislány létemre nem kotyogtam bele a beszélgetésbe, és örültem, hogy jól érzik maguk nálunk...legalábbis a tendencia ezt mutatta...
Míg én sütkéreztem, addig ők a garázsban "ámultak" Férjem legújabb alkotásán...
...Örülök, hogy ilyen jó emberekkel vagyok körülvéve...

Kimerülés?

Már napok óta nem térek magamhoz...egész pontosan péntek óta...azt hiszem, vagy tényleg elindultam a dementia útján, vagy totál kimerültem...
Szédelgek, nem tudok koncentrálni, a vérnyomásom pedig magamhoz képest magas...

Már nem az a fontos...

Nem tudok kibújni a bőrömből, ha azt mondom közvetlen vagyok...pedig talán nem ártana inkább óvatosnak lennem...de nekem ez nem megy...
Péntek óta próbálom a közvetlenségem alább hagyatni, mert vannak emberek, akiket nagyon megszerettem, és még nehezebb lesz...
Az, hogy felégetem magam mögött a baráti kapcsolatokat, nem megoldás, de úgy látom, ezen az úton fogok haladni...

ZUMBA MARATON 2. /Jótékonysági zumba/

Délután Vácszentlászlón nyomtunk le 3 órás zumbát 1 edző javára, aki a karácsonyi zumba partynkra hivatalos volt, de útközben autóbalesetet szenvedett, és azóta nem tud órát tartani; ráadásul egyedül neveli a kislányát...
Ezen felbuzdulva csoportonként összefogás történt 14 edzővel/köztük 2 pasi/.
Ahogyan megnyitották a rendezvényt, és sorolták az edzők nevét, Andikánál olyan üdvrivalgásban törtünk ki, hogy csak néztek.../szerintünk ő még örült is neki/ :)
Sajnos csak a hátsó sorok egyikében jutott hely, ahonnan a koreókat nem igazán jól lehetett látni, ezért volt, hogy teljesen más lépéseket iktattunk be...bár a zumba lényege, nem is a pontos utánzás, hanem a mozgás...
Edina Férjem kedvenc zumba koreóját léptette el velünk; ennek kifejezetten örültem/Selypen mutatta először/.
Gyuri pedig a kuduro-ra azonos koreót mutatott be, mint amit Andi is megtanított nekünk.
Volt 1 edző, aki a 11 éves kislányával lépett fel, és megállta a helyét!
Andikánk sem maradhatott el, a színpadon erősítettem csapatunk/Tunak-Tunak: hastánc, Bailando/.
Furcsa, de nem voltam ideges...én, aki mindig mindenen stresszel...
Itt is volt tombola, ahogyan Selypen is, és nagyon sok mindent a csapatunk hozott haza :)
Ezután még kitaláltuk, hogy Heréden most lesz edzés, nem kellene kihagyni! Andika nagyon fair volt.
Egyöntetű vélemény az volt, hogy az az 1 óra többet ért a 3-nál...a selypi maraton is jobban tetszett a többségnek/többek között nekem is/, de nem bántam meg, hogy részt vettünk ezen is, pláne, hogy jött a visszajelzés, tudtunk segíteni Giginek.
Kicsit túlpörögtem magam, de számítottam rá az előzőből tanulva.

Vonzás törvénye

Nem szólt semmit...de hogy azért-e, mert nem volt rá lehetősége, vagy szépen hátulról támadott be, nem tudom...közölték ugyanis, hogy létszám leépítés várható...mire közöltem is, hogy akkor nekem kell mennem, evidens...őt nem küldik el, a helyettes kolléganőt nem küldhetik a határozott időtartamú szerződése miatt; akit helyettesít-gyermekei vannak, akkor ki is marad? Hogy nem én, az is tuti...s hogy mi várható és mikor?...
Ja, és ha meg mered mondani a véleményed, akkor még Téged csesznek le...szép kis eset...
Akinek segítsége van, otthon van a gyermekeivel, ő sír a legjobban, és a fejemhez vágja, ha vele bármi történik ezután, akkor a hitelei az anyjára, vagy a gyermekeire maradnak...na, erre már elsírtam magam, hogy nekem mivel könnyebb, mert nincs gyerkőcöm?
Mert nincs még plusz kiadás?..ezt már annyiszor megkaptam.
A lelki hátterét azonban senki sem nézi...szerintük olyan könnyű volt talpra állni a sikertelen IVF-ek után?