Kizárólag csak fürdés céljára...

A héten azt hiszem "szegény embert még az ág is húzza" alapon zajlott az életem...
Csütörtökön a fürdőszobai csap hagyott cserben...elfáradt...
Szombaton a mosógépem füstölt le, mire hazaértem a boltból...pedig csupán 5 percet lehettem a tőlünk 10 m-re lévő boltban...el is kezdtem már mérgemben a sírást...
Ma pedig fürdő takarítás közben a zuhany esett darabjaira...már kínomban csak nevettem magamon...nem is én lennék...
...ja, és a bojlerünk is kezdi feladni önmagát...

Mellékhatás múlóban...

Mostanság a környezetünkben sok embertől hallom azt, hogy most sikerülni fog!
Legyen így!
Csak 1 dolgon töröm a buksim, normális az, hogy mióta a tapaszt is el kezdtem használni, megszűnt, nem, csak csökkent a fázás érzete?

Annyira belém égett....

"...az ember mindig tervez, A sors meg csak mosolyog és megad vagy elvesz."

Szösszenet...

Férjemmel beszélgettünk tegnap este arról, hogy pro vagy contra...kvázi, bíznunk kell abban, hogy most sikerül!...mert most más, mint tavaly...erre annyit feleltem, tavaly is ezt mondtuk...s annyit válaszolt, hogy szeretne gyerkőcöt, de már marhára nem érdekli ez az egész...
...mit mondjak? Nem sértődtem meg, megértem, hisz több, mint 6 éve küzdünk...

Háziorvos contra kolléganő...

Gyűlölöm...azt, hogy tegnap 3 helyre küldtem neki üzenetet, mire végül reagált...azt hiszi, hogy beteg szabadság alatt majd ugrálni fogok neki, mert ma lett volna még 1 elintéznivalóm, ami így ebben a formában rá maradt...de ugye vagy munka idő, vagy beteg szabi; szerintem a 2 együtt nem megy...
...és tényleg nem én erőltettem azt, hogy innentől kezdve itthon maradjak...tervem szerint tegnap-ma itthon, aztán hosszú hétvége, majd szerdáig mentem volna még dolgozni, de a háziorvos mondta azt, hogy meg lehet érteni, hogy ne akarjak már bármilyet betegséget összekapni...és ha már így is megsértődtek, akkor meg nem mindegy?...igen, most ő megértette, de a kolléganő nem...
Férjemnek el kellett ugrania olajért a házi készítésű jeep-be, és nekem pedig az automatához...nem mertem csak odáig menni, mert tuti, hogy lebuktam volna...ugyanis pont szembe találkozott a gyermek orvossal...én pedig az egyik óvónővel/piszok mód el is fordultam, de hülyeség volt, tudom...meg van mára a pletyka/...
...de mit tehetek én róla, hogy hazudoznom kell, ha egyszerűen nem akarja megérteni az állapotom?
Na, most ebből így lelki ismereti kérdést viszek véghez...hogy én mekkora hülye vagyok... :(

Konzultáció 2. felvonás...

Reggel 7.30 koptatva a Klinika lépcsőjét...szokásomhoz híven...
LH, ösztradiol vérvétel megtörtént; és közölte a szülésznő/az a "kedves"/, hogy elég 12 órára visszajönnöm konzultációra.
El is indultam felfedezni a környéket, mondván mit üljek ott, ahol a légkör sem a vidámságáról híres...de aztán 9 óra előtt már ismét fent ültem az osztályon...valahogyan még sem volt kedvem barangolni...de még szerencse, mert 10 óra felé szólt ugyancsak ő, hogy ha kész az eredmény, mehetek is be...és tényleg...cirka 10 perc múlva megjelent a születési dátumon a kijelzőn, és a következőkkel fogadott az orvos: jó az eredményem; /ezt szinte tudtam...na, nem nagyképűségből, hanem azért már a 16. napon tartunk a Gonapeptyllel/.
Kérdezte, hogy szedem-e a bromocriptint, és van-e tapasz receptem. Mondtam, hogy 2 hete mindent felírt, ki is van váltva.
Kaptam hozzá útmutatót, mikor melyiket, és meddig...Ma indul a 2 tapasz, mellé még ugyanúgy megy a Gonapeptyl 27-ig, és a bromocriptin...
De hogy én már most mennyire utálom ezt a tapaszosdit... :(
De tudjuk, mindent a cél érdekében!
Kérdeztem a dokit, hogy volt-e rá példa, hogy nem ébredtek fel az embriók? Mire annyit válaszolt, hogy 50-60 %-os a túlélési arány...ok, ezt értem, de én arra vagyok kíváncsi, hogy egyáltalán? Tehát 0 %...de totál elbeszéltünk egymás mellett....
Ja, és a szülésznőtől is megkérdeztem ezt; mire ő annyit felelt, hogy a legjobbakat fagyasztják le, ezáltal 1-2 felébred! Úgy legyen!
Mondta azt is, ha frisset kezdtünk volna, újbóli vizsgálatok kellettek volna, mert csak az 1 éven belülit fogadják el...~na, ez az, amire nem volt időnk~...majd, ha megyünk a kis tesóért-azt azért még hozzáfűzte...
Jövő pénteken ismét vérvétel, és UH...és 29-én ET!
Közben pedig a Férjem is megjárta a háziorvosát, mert a bal lábára tényleg alig bír ráállni... :(
Táppénzes állományba került ő is-időközben én is elintéztem-, és azt mondta a doki néni, hogy szeretné látni a CT eredményt, még a neurológus előtt...
Ha ügyesek leszünk, 8 órára van időpontunk, és utána még őt is el tudja intézni.

:(

Férjem egyre jobban panaszkodik a derék fájdalmára, ami már a lábába is kisugárzik...oly' annyira, hogy ma délután már alig bírt lábra állni is...mi lesz vele? :(
21-én CT, de az még távolinak tűnik...