Mia

Pénteken ismét lehangoltnak tűntem, mert megtudtam, hogy az örökbefogadással kapcsolatos váró lista igen hosszú, 3 év is eltelhet, mire a várva várt gyermek beköltözik az ember életébe...
Na, jó, itt még talán nem tartunk, de nem tudom mit tartogat még számunkra a jövő...
Szombaton felemelő élményben volt részem. Hivatalosak voltunk férjem unoka húgának születésnapjára, ahol a család másik ága is részt vett, és megtekinthettem Miát, a 6 hónapos lánykájuk. Annyira édes volt, annyit mosolygott, az apjának visszadumcsizgatott...:)
Csak akadtak kisebb történések...nem lehet a kisasszonnyal ülni, sógornőmtől már az anyukája vette el, de az sem tetszett a hölgynek, és elindultam vele világot látni:)
Közben pedig sorra bukott, mert Mia nem tudja, mi az elég...:)
Nekem már-már ijesztőnek tűnt, de az anyukája nyugtatgatott, hogy ezt mindig így szokta...:S
Ellenben formás, kis husis baby, tehát tényleg nem lehet baj a háttérben.../szakmai ártalom/:)
Nekik is nehezen jött össze, már az inseminatio kapujában voltak, amikor kiderült, hogy spontán várandósság sikeredett:)
Majdnem hogy "verekedés" tört ki, még a nagyobb gyermekek körében is, ki foghatja, ki sétálhat vele...
Annyira kiegyensúlyozott lányka, annyit van eszemben...
Ilyenkor gondolkodjon az ember lánya józanul...hiszen nem tehetjük meg egy ideig még, s altatom el e késztetést magamban...