Tombol bennem a keserűség...
Nehéz nap áll mögöttem, és annyira szó volt ma is a gyermek-témáról, hogy már majd' eszem vesztem...nem értem, mi ez, csak zakatol bennem, csak kattog az agyam egyfolytában...fel nem foghatom...
...a sírás kerülget...
De akkor mit szóljon a barátnőm? Közhely, hogy sajnálom, de tényleg így van...
...és akaratlanul bántok meg másokat...komolyan mondom, ordítani tudnék...
...és elgondolkodom olyan dolgokon, amin más csak mosolyog...
...számomra fontosnak vélt dolgok, és közben pedig kiderül, hogy játszma az egész...
...gyűlölöm, ha hülyének akarnak nézni...
...bár már az sem érdekel, ha a blog olyanokhoz is eljut, akiktől eddig védtem a titkaim, az érzelemvilágom...
Na, azt hiszem, megyek futni...
3 megjegyzés:
Szia, ne kímélj, írd le a véleményed a másik blogomról. :-)
Szia, kíváncsivá tettél, ha van kedved megírhatnád erre a mail címre amire gondolsz, ez egy elég kényes téma számomra is:
auron@page.hu
Jövőhéten sajnos nem leszek netközelben, csak ha találok wifi-t. Elutazom. Jó hétvégét.
Ez a két dolog néha bennem is tombol mostanság, bár az én gondom jóval kisebb, mint a tiétek!
Megjegyzés küldése