2010. május 17., hétfő

Szavak nélkül...

Az ember mit mondjon 1 másiknak, akivel együtt sír a telefonban?...
Azt, hogy a vele történt tragédia még csak részese annak, ami ezután vár rá?...
Vagy amit mások mondanak, hogy az embernek van baja elég, nem még hogy plusz egyet is a nyakába vegyen?...
Erre azt hiszem nincsenek szavak...

2 megjegyzés:

MKata írta...

Szia!
Tegnap egyébként én is végigolvastalak téged! Neked abszolút nem könnyű sorsot osztott az élet, és kitartás benned ezerszer több van. Szerintem valahol benned van a pozitív hozzáállás, csak a sok csalódás, kudarc most eltakarja, egyébként nem lennél itt, és nem álltál volna fel újból. Remélem, hogy hamarosan jó idő lesz, és a hét végére már ezt jósolják, és akkor megint tudsz menni futni. Addig meg próbáld meg a süti sütést. Mikor a blogok között megtaláltam a gasztroblogokat, és láttam a szebbnél szebb fondantos tortákat, elhatároztam, hogy megpróbálom. Nem sűrűn csinálok, de amikor csinálom, az nagyon jól leköt, egy kicsit másképp fáraszt el, mint Krisz, és nagyon jól esik. Szerintem neked is menne!
Mostmár mindig olvaslak!
pusy:kat

Hajnalka írta...

Szia! Nagyon jó ez az elgondolásod. Hiába az ember nem tudja melyikkel tenne jót. Így inkább meghallgatja a másikat, s vigasztalja, hogy jobb lesz mindig -még ha másként is gondolja.