Kialakult a patt-helyzet...főnök sehol, vagyis én nem találkoztam vele, ezért marad minden a megszokott mederben...:S
Mit mondjak, nem örülök neki...
Persze, persze, a mai világban nem könnyű állást találni, de pénteken annyira tönkretett az az eset, hogy még vasárnap is alig tértem magamhoz, és szívem szerint bármi más megoldást elfogadtam volna...
A sírással ismét hadilábon állok...úgy érzem, hogy sírnom kellene, 1-2 könnycsepp elmorzsolása után csak nézek magam elé...kiégtem volna?
Még az is megeshet...a mai nap folyamán érzéketlenné váltam, már nem hagyom, hogy bántsanak...
3 megjegyzés:
Hát..., nem tudom, hogyan alakulnak majd az elkövetkezendő napjaid, de tény, hogy manapság elfogytak a munkahelyek...
Na de ki tudja! Én azt mondom, legyen hozzá soksoksoksok szerencséd!
Nekem hiányoznál nagyon!!!!!!!!
Szia! :o( De azt hiszem kezdesz észhez térni, mert kezdesz rájönni, hogy ne hagyd magad. Persze csak módjával a viselkedéssel! :o) Tudod ha nem foglalkozol az illetővel aki piszkál, az még jobban idegesíti őt, mintha veszekedni kezdenél :o) Tapasztalat!
Talán azért nem tudok leülni a vizsgáimra tanulni, mert az összes kitartásomat virtuálisan küldöm neked. :)
puszi
Megjegyzés küldése