Történt pár dolog, amióta csak szösszenetnyi bejegyzéseket vetettem virtuális papírra...
1 hete láttam 1 biciklis gázolást, és rettenetesen megrázott...pedig itt a biciklista volt a hibás...és kisebb karcolásokkal megúszta ő is az esetet, ahogyan én...talán én nem is repültem ekkorát, mint ő, de a döbbenettől földbe gyökerezett a lábam...
Tegnap este már annyira kibuktam-természetesen a hitelünkön-, hogy percekig csak sírtam, és már a férjem is kért, hogy majd megoldjuk, csak ne készüljek ki...
3 megjegyzés:
hÁT TÉNYLEG NE MÁR!!!!
Nektek is sok a fizetnivaló!? A mi helyzetünk se valami kecsegtető. Ezért próbálkozunk mindennel. Még ezzel is, hogy elszakadunk egymástól, pedig nagyon nehéz. De már nagyon el voltunk keseredve. Most csak reménykedni tudunk, hogy tényleg beválik az új melóhely és mi is mehetünk hamarosan.
puszi
U.I: Fel a fejjel! Az én férjem is mindig azt mondja, hogy valahogy majd csak lesz- és eddig neki volt igaza!
Szia! Már megint! Nehogy kikészülj nekem!!! Megoldjátok ezt is!!
Megjegyzés küldése