2010. október 26., kedd

Most örülnöm kellene/?/...

Tegnap elmaradt a várva várt csata...de mégis sikerült úgy felbosszantanom magam, hogy már nem tudtam sírjak vagy nevessek...
~
Ma bent voltam a diabetológián, és a doki azt mondta, hogy minimális az eltérés, gyógyszert nem igényel, csak natív ch diétát írt elő...
Azt mondta, hogy akkor lenne baj, ha az érték száz-szorosa lenne ennek az értéknek; de annyit is elmondott, hogy ez NEM befolyásolta azt, hogy az embriók nem tapadtak meg...
1 év múlva újra labor controll.
A másik mai esemény, hogy megismerkedtem a psychológussal, és november 16-án kellene hozzá mennem...én akartam, most pedig nem repdesem érte...

3 megjegyzés:

Mátébogyó írta...

aZ ILYESMI ELŐTT HIRTELEN MEG SZOKTUNK TORPANNI, DE JÓ LESZ, MAJD MEGLÁTOD!

Névtelen írta...

Szia Mary!
Szerintem csak az első 2-3 "nekifutás" lesz nehéz a pszichomókushoz, de aztán jobban fogod magad érezni!!!!! :) Kérlek ne torpanj meg!!!!! :) Sőt!!!!! Eszedbe ne jusson visszalépni az első beszélgetés után. Biztos elő fognak jönni olyan dolgok amiről nem szívesen beszélsz vele, de muszáj, mert ha átbeszélitek utána jobb lesz!!!!!
Én is munkahelyemen folyamatos "támadásnak" vagyok kitéve egy "kedves" kollegina miatt, de próbálok nem figyelni rá, ill. visszaszúrok én is ha van rá lehetőségem!!!! Pukkadjon meg!!!! :)
Puszi: Ditke

Mátrai Anita írta...

Szia!
Nekem a férjemen kívül nincs senkim, akivel beszélhetnék. A Barátoktól eltávolodtam idővel, a tesómmal sose voltunk túl közel egymáshoz, anyukám meg már nincs. Én nagyon sokat gondolkodtam, hogy milyen jó lenne, akár egy pszichológussal megbeszélni a dolgokat, nem mindig a férjemet terhelni. Ő sokszor nem is érti a problémáimat. Engem csak az tartott vissza, hogy úgy gondoltam, baromi drága lehet. Igaz, sose néztem utána.
Kíváncsian várom, neked mi lesz a véleményed róla!