Hatalmas kétségbeesés lett úrrá rajtam...
Holnap ismét munka/hely, és a hétvégén történt patthelyzet miatt majd próbálják osztani az észt, de én ezt nem hagyom!
Nem lenne tiszta a lelkiismeretem, ha nem próbáltam volna meg tegnap segíteni...így meg a zsebünk bánja majd, ha jön a telefonszámla...:S
Még este 22. 30-kor is annyira sírtam...szegény férjem nem győzött szorosan magához ölelni, és én pedig csak a torkomban éreztem a gombócot...
...könyörgöm, meddig lehet ezt így még elviselni?
Összetehetem a 2 kezem, hogy van még ereje, és kitartása hozzám...
2 megjegyzés:
Kedves Pocilakó!
Sokáig gondolkoztam, hogy írjak-e Neked ismeretlenül... most érett meg bennem, hogy leírom, amit már régóta akartam. Látom, hogy teljes a kétségbeesés, és hidd el, én is megjártam 5 éve a legmélyebb poklot is. Nagyon nehéz volt kilábalni belőle, és bevallom nem is ment Nekem sem egyedül. Én nem pszichológushoz mentem, hanem egy kineziológushoz, ugyanis akkor kezdtem rátalálni erre az útra, azóta próbálom mindenben a szépet és a jót keresni. Tudom, hogy nagyon nehéz, de egyszer élünk, és ki kell használni minden lehetőséget. Meg kell tanulni örülni a legapróbb dolgoknak is, és hidd el, akkor máris elkezded magadhoz vonzani a jó dolgokat. Ajánlom figyelmedbe Müller Péter könyveit, elsőként az Örömkönyvet, vagy a Szeretetkönyvet, ez még nem annyira elvont ezoterikus vonal, ha esetleg az túl messze állna Tőled, viszont ha nyitott vagy, akkor nézz szét itt is: http://www.thesecret.hu/ A válasz meg fog találni!!!
Kitartás és fel a fejjel és senki nem ér annyit, hogy a könnyeidet pazarold rá!!!
Tigri,
Köszönöm.Téged hol lehet elérni?Blogban esetleg?
Megjegyzés küldése