Eltelt... nem elrepült 1 hét, amit egyedül tölthettem, távol az életem megkeserítő munkatársaktól...hétfőn ismét mókuskerék...és kiegyensúlyozatlanul, szorongva térhetek vissza.
Pedig ez a hét a szabadságról szólt volna...és mégis eljutottam magamban arra a pontra, ha kedden megyek be a Diabetológiára-mert a doki nem kapta meg még a nyári eredményem, elküldésem ellenére-megtudakolom a pszichológust...szégyen vagy nem, a sztárok is így csinálják:)
...persze, magánrendeléseken, és nekünk erre nem futja, de nem is mennék; és nem is vagyok sztár, csak 1 kétségbeesett lány, aki már rég sutba dobta önbizalmát-ha egyáltalán volt neki...
2 megjegyzés:
Szia!
Nem szégyen a pszichológus! Csak jót tehet veled, segít felállni, s kievickélni ebből a mélyrepülésből! Próbáld meg!
Egyetértek Hajnesz-szel! Nekem is volt egy borús szakasza az életemnek, amikor jártam pszichológushoz. Ha megbízol benne, akkor segíteni fog. Nagyon szorítok Neked, hogy minél hamarabb kikerülj a kátyúból!
Megjegyzés küldése