Szombat este kicsit elpilledtem cirka 1/2 órára, majd zenés-kajás buli-szerűségre voltunk hivatalosak.
Kedvem abszolút nem volt elmenni, de nagy nehezen rávettem magam.
A kaja jó volt, és az est is remekelt. A spontán összejövetelek szoktak igazán jól sikerültek lenni, de ez sem volt rossz. Eltáncikáltunk a férjemmel, beszélgettünk haverokkal; majd hazaugrottam pár percre, és ő pedig lélek szakadva utánam, hogy aggódott értem, amiért nem mentem időben vissza. Pedig össze sem vesztünk, és csak 1 pulcsiért jöttem haza...
De ami a meglepő az egészben, hogy másnap a férjem egyszerűen nem tudta kifejezni az érzelmeit...kicsit fojtogatta a sírás, és nem tudta elmondani valójában, hogy miért áll közelebb még jobban hozzám...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése