Ma a férjem hamar megjárta a munkába vezető utat, alkatrész hiány lévén hazaküldték a fele csapatot...
Emiatt felbuzdulván gyors sms a főnöknek, hogy maradhatnék-e itthon szabadságon, hiszen vajmi kevés napom van, de azért még akad...amit legalább így kettesben, hasznosan tudunk eltölteni.
...tehát maradtam.
Visszabújtunk, és mivel elég pocsék éjszakák állnak mögöttünk, ezért 10 óráig durmoltunk:)
Tudom, tudom önzőség...de már annyira kimerültünk mindketten...mondhatni ránk fért.:)
Amíg én főztem, addig ő legózott/ik.../nagy gyermek a drága/, bár tényleg komoly alkotások kerülnek ki a kezei közül; hiszen nem katalógusból épít; fejben tervezés, majd építés. Ha nem nagyban, akkor kicsiben, működő képes formában.
Addig természetesen nálam ment az agyalás...rossz idő, pénz beosztás, psychológus, majd türelmetlenség...ismét semmi sem jó alapon...
1 megjegyzés:
Hű, akkor küldöm Mátét is legózni! :-)
Lehet, neked is oda kellene ülnöd építeni..., nem?
Megjegyzés küldése