Mire ideültem, már tovalibbent sok száz emlék-kép...
Annyi mindent akartam írni, de már a töredékét sem tudom...úgy visszaadni...
Ma ismét pityergős pillanatoknak néztem elébe...ha olvastam Mesi írását, megláttam Dorka Lizáját X-Faktoros nap lévén...pedig a tegnapi hóesés nem feledteti azt a gyönyörű látványt, ami így Karácsony közeledtével a szívünkbe lopja magát...vagy talán ez a baj?
...hogy nem érzem azt, hogy fontos lenne...bármi
1 megjegyzés:
Kedves Te!
Végigolvastam a blogodat, és ne haragudj, de nem tudok elmenni szó nélkül. Nagyon sajnálom ami Veled történik: a munkahelyedet, az anyagiakat, a szüleidet, a babákat... Örülök, hogy elkezdtél pszichológushoz járni. Én csak annyit tudnék Neked javasolni - persze ha érdekel -, hogy sportolj. Amikor a futásról írtál, boldogságot éreztem ki a szavaidból. Tudom, mi ez, nekem sokat segít az élet nehézségeit elviselni a sport, a célok. Tűzz ki célversenyt, sokat találsz pl. a futanet.hu-n, készíts edzéstervet és hajrá.
Marion Craven
Megjegyzés küldése