Merengések...

Biztos az idő teszi...
...vagy nem...
Most, hogy szabadságon vagyok, van időm agyalni...
Tegnap anyóséknál összejött az egész család, és szóba került a politika is...
Sohasem voltam oda ezekért a beszélgetésekért, csak hallgattam, amit jósolnak a nagyok...
Már nem értem, miért gürcölünk...
...erről jut eszembe, pénteken meló...
Ne szóljak semmit, mert Férjeméknek egész héten menniük kell...
...de ha belegondolok abba, hogy ismét jön a csesztetés, a mókus kerék, szívem szerint hátrahagynék mindent...
Persze, örüljek, hogy van hol dolgoznom...de azt már nem mondom ilyen bátran, hogy szeretem is, amit csinálok...szerettem! és ez óriási különbség...
...Reggel ismét nem hagytak cserben a megérzéseim...olyan volt, mintha valaki vetítené elém az élet dolgait...momentán a csúszós úton alig lehetett közlekedni, és 1 autó a sarkamban volt...adrenalin szint ennek következményeképp jelentősen felugrott...ja, akkor miért is sírok??...
Pedig már nem veszi hasznom senki...persze, a Férjem szeret, és én is őt, de nem érzem azt, hogy minden időm teljesen rászánom... :(
Pedig ennek nem így kellene lennie... :(
Itthon is csak vegetálok...agyalok, és sajnálom magam...pedig örülnöm kellene...
Van 1 szerető Férjem, van fedél a fejünk felett, van étel az asztalon, másnak a fele sem adatott meg...
Az, hogy a gyermek nem adatott meg, az én hibám...de ezt még sohasem kaptam meg, 1 vita hevében sem!
De tudom, hogy nagyon szeretné...
...tegnap is, ahogyan a gyerkőcökkel eljátszott...nagyon szeretik őt...megtalálja velük a közös hangot...bár ő, kivel nem?...
Volt 1 fájó mozzanat a tegnap estében, amikor szóba került, hogy sógor sógornőéjéknél mikor lesz a 2. gyermek?...és mondták, hogy áprilisban...komolyan, a szívemre teszem a kezem, hogy őszintén örültem ennek; csak amikor sógornőm közölte, hogy a doki utasítására 1 bizonyos délután alatt összehozták, na, ezt nem kellett volna...
Lehet elítélni, de baromira rosszul esett...