2012. november 21., szerda

Megkaptam...ismét...

Ma ellenőrzésünk volt, és megkaptam, hogy miért nem tartom magamban a problémám? Naná, hogy a gyerkőc nem létéről volt szó...
Mert másnak nincs arra szüksége, hogy végig élje ezt velem...
Gyűlölöm magam...annyi bizonyos...
Miért vagyok/kell ennyire nyílt/nak lennem? Miért nem tudok kibújni a bőrömből?
Belepusztulok...a Férjem pedig abba, hogy így lát...ha egyáltalán bárkit is érdekel, mi van velem...

5 megjegyzés:

Favics Eszter írta...

En figyelek, olvasok, csak nehez a bejegyzeseidre reagalni... Tenyleg jo lenne egy talalkozo... Audrey, Popi es en mar csatlakoztunk a Google plushoz es letrehoztunk egy kort, ott konnyen kommunikalhatunk. Gyere Te is!

Bogyó írta...

Pedig valahogy ki kellene már törnöd a börtönödből...!

Pocilakóra várva írta...

Eszter!
Köszi!
Timi!
A nyíltságomra gondoltál vagy a kedélyállapotomra?...
Puszi

Viveca Summers írta...

Senki nem érti meg, aki nem jár ugyanabban a cipőben. :(
Viszont lehet, hogy hülyeség, amit most kérdezek, ne is vedd magadra: nem lehet, hogy tudatalatt valami miatt megakadályozzátok? Tudom, én ezt nem kérdezhetném, mert nálam nem akarta senki sem görcsösebben...

Pocilakóra várva írta...

Viveca!
Nem kérdeztél hülyeséget, lehet...