2012. november 22., csütörtök

Mimóza...

A tegnapi sárba döngölés, kvázi a földdel való egyenlővé tevés teljesen összetört...
Otthon már csak sírtam, és egyre azt hajtogattam, belepusztulok...
Zumbára sem volt kedvem menni, de jött értem Böbe, és legalább ott kitombol/hat/tam magam...
Ma úgy indultam neki a napnak, hogy igenis, megmutatom, bebizonyítom, hogy értékes ember vagyok, és mindenki számára becsukódom...

4 megjegyzés:

Pannaa írta...

Igen, valahogy így kell hozzáállni. Kívánom, hogy maradjon meg a lendületed a nehéz pillanatokban is.
Ölelés!

Bogyó írta...

De segítenék..., ha tudnám, hogyan!

Névtelen írta...

Csak előre Pocika:)))!!!!!!!!!!!!
Csibu

Pocilakóra várva írta...

Köszönöm Lányok!