2012. november 4., vasárnap

Megőrültem?...Valószínű...

Nagyon sokat agyaltam, hogy ismét postoljak-e egy szomorkás gondolatsort...de aztán úgy döntöttem~ismét~hogy miért is ne?... Legalább kiadom magamból a bánatom, ha már sírással nem sikerült helyreráznom magam...
Tegnap kezdődött a zumbán...jelen esetben nem az edzővel volt problémám /ilyen is van?/, hanem 1 lépés az istennek sem akart menni...ezen annyira felhúztam magam, hogy már a sírás fojtogatott, és lezártnak tekintettem eddigi pályafutásom...kvázi, viszlát zumba...
Itthon már gyakoroltam, és Férjemnek is elmondtam a bánatom...de osztotta Melus véleményét, hogy ezért nem szabad feladni!
Tudom, hiszen én ismételget/t/em úton-útfélen az edzők gondolatát, miszerint nem baj, ha nem sikerül /profin/ az utánzás, lényeg, hogy mozogjunk!
Ezek után megittam 1 fél üveg Sangriát, és álomba szenderültem...azt hiszem, alkesszé kellene válnom... :)
...de a mai nap sem volt az enyém...
A zöldségesnél a csajok meg akartak tréfálni, és félreérthetetlen arckifejezést sikerült produkálnom...lefagytam...szavaikkal élve, bepánikoltam...
Mostanság minden kiül az arcomra, és nem jó ez így...
Tudom, hogy a szorongásos lelkiállapotom már sodort a lét szélére, de történt már olyan is, hogy megálltam a helyem pánikhelyzetben/lásd Férjem tavalyi balesete/...na, ez most nem így történt...Útközben már a fejem is megfájdult, és letompultam agyilag...mint egy lassított felvétel...
Hazaérve már nem tudtam tiszta fejjel gondolkodni, csak sírtam egyfolytában...
Tényleg begolyóztam, vagy mi van?...

Nincsenek megjegyzések: