Sikeresen túléltem az éjszakát.
Nagyon nehezen vánszorogtak a percek, de kalácsot dagasztottam/kelesztettem, kiolvastam A sötét ötven árnyalatát, és nem aludtam be közben :)
Előkészültem, nem paráztam, majd belőttem az Ovitrelle kimért adagját/1 1/2 amp./
/Most reggel viszont azon gondolkodtam, hogy a Merionalt ameddig 2 ampullával kellett adni, nem 1 oldószert használtam fel hozzá, hanem mindkettőt. Gondolom, kárt nem okoztam, csak a töménységét befolyásolja? Már mindegy is.../
A hasam olyan már, mint 1 tűpárna, tarkítva lila-kék-zöld foltokkal. Férjem meg is jegyezte valamelyik nap, hogy ő nyafog, hogy mennyire elege van már, hogy nem mondják ki az okot-mi lehet a háttérben, amiért nem sikerül-közben pedig én szenvedek. Nem szenvedés ez, mert úgyis addig csinálja az ember/lánya/, amíg nem tarthatja karjában gyermekét...és persze, ameddig az erőforrások engedik...
Átestem a holtponton, nagyon keveset aludtam, de nem is érzem magam fáradtnak.
Viszont tényleg megfáztam...na, annyi baj legyen. Reggelre semmi bajom nem lesz! Ennek így kell lennie, és pont.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése