2009. december 10.-BEÜLTETÉS/Embryo-Transfer/

Elérkezett a várva várt nap. Szokásomhoz híven,mára virradólag sem sikerült sokat aludnom, nagy volt az izgalom. Férjem unokatestvére a férjével picit később érkezett a megbeszélt időpontnál, de még így is időben beértünk a Klinikára, ahol valamilyen tanulmányt folytattak, és férjem nem engedték fel az ARO-ra.:( Nagyon el voltam szomorodva, és szóltam is a szülésznőnek, hogy ez történt. Volt olyan rendes, hogy letelefonált a portára, és érdekes módon nem kötözködtek már, minden megoldódott!
Vártunk, hosszúnak tűnt a várakozás. 8-ra voltam berendelve, és a prof. csak 1/2 9-kor hívott be minket, ahol UH. vizsgálatot végzett, és közölte, hogy 10 megtermékenyített utód áll rendelkezésre:) ; csak ezután mehettünk a műtőbe. Annyira izgultam, már azt sem tudtam jóformán mit tegyek. Telt hólyaggal kellett érkezni...nagyon borzalmas volt. Behívtak a műtőbe,
Férjem is bejött velem, ennek nagyon örültem. Beöltöztötték, és leültették a fejem mellé.
1 monitoron keresztül láthattuk a 8-10 sejtes életeink.:)
A prof. elvégezte a beavatkozást, amely 1 rákszűréshez hasonlítható, nem volt fájdalmas, és kb. 10 percig tartott. 2 gyerkőcöt kaptunk vissza. Azután még 1/2 órát kellett bent feküdni mozdulatlanul.
Közben bejött az embriológus és szakasszisztense, akiktől életem egyik legszebb ajándékát kaptuk, azt a tégelyt, amelyben a piciny életeink voltak elhelyezve.
Kicsordultak a könnyeim, nagy pillanat volt...
Még 30 perc pihenés a folyosón, közben pedig kitöltöttük 3 példányban a kryokonservatióról szóló nyilatkozatot/embriók fagyasztása, tárolása/. Reméljük, nem lesz rá szükség, de jó tudni, hogy a Klinika 10 évig megőrzi őket.
12. 21-én kell menni a hcg vérvételre, ill. 23-án, és akkor konzultációra is, ahol a prof. fogja közölni velünk az eredményt.

2009. december 09.

Csak pár sort fűznék a mai naphoz.
A petefészkeim még mindig fájnak, de már alább hagyott a hétfői fájdalom. Reggel vesefájdalomra keltem, ami nem csoda, hiszen sok fehérjét és sok folyadékot kell fogyasztani a túlstimuláció megelőzésére, és a tegnapi nap folyamán megittam 4.5 l-t! Napi szinten szerintem még soha nem fogyott el ennyi.
A fizikai fájdalmat csak túléli az ember, de a lelkire nincs stratégiám. Nem izgulok a holnaptól, sokkal inkább félek! Félek attól, hogy nem sikerül...
...tudom, pozitív hozzáállás, de ezt olyan könnyű mondani! Sokkal okosabb az ember, ha mást kell biztatni, vagy másnak kell tanácsot adni!
Erősítem magamban, hogy muszáj sikerülnie, mert gyermek nélkül nem tudom leélni az életem!...

2009. december 08.-EREDMÉNY

Még mindig fáj a hasam nagyon, de teszek-veszek, hogy múljon az idő.
A fórumos csajokkal értekeztem, aggódunk egymásért, egymás eredményeiért.
14.00-15. 00-ig lehet hívni az embriológiát, hogy megtudjuk a megtermékenyülés sikerét.
Nem izgultam egész nap, csak akkor kezdett el a torkomban dobogni a szívem, amikor tárcsáztam már a laboratóriumot.
Az embriológusnő azt mondta, hogy 9 megtermékenyült, és ez nagyon szép.
Picit elkenődtem...szerettem volna, ha mind sikerül, de ez jutott.
A beültetés időpontjáról is tájékoztatott: csütörtök 8 óra, s akkor visszakapunk 2 embriót!

2009. december 07.-PUNCTIO

Elérkezett ez a nap is. Már korán fent voltam, nem tudtam aludni. 1/2 6-kor indultunk, és 7-kor már a Klinikán az ARO-n álltunk. Férjem rokonaival mentünk, mert szigorúan ki volt kötve, hogy kísérő nélkül nem maradhatok!
Kitöltöttünk 1 papírt, és vártunk a sorunkra. Krisztiék 9 helyett már 1/2 8-ra érkeztek.
8 előtt pár perccel a szülésznő a műtőbe kísért, ahol kaptam 1 kórházi hálóinget, sapkát, és lábzsákot. Az öltözködés után az asztalon találtam magam, ahol az anesthes-esek branüle-t szúrtak, és kaptam 1 adag Dormicum-ot. Beszélgettünk, aztán megérkezett a prof., kaptam még 1 Nubain-t, jó éjszakát kívánt az anesthes, és többre nem emlékszem...
-A punctio lényege jelen esetben: Az ultrahang-vezérelt tüszőleszívás során a hüvelybe vezetett ultrahangfejre erősített leszívó-egység segítségével a hátsó hüvelyboltozaton keresztül szúrják meg a tüszőket, majd a petesejtet tartalmazó tüszőfolyadékot leszívják.-
...Ébredés után jött a biológusnő és kérdezte, hogy mennyit mondjon. Mosolyogva közöltem, hogy sokat.:) Azt mondta:12 petesejtet sikerült nyerni.:) Ez jó arány, hiszen másnál volt már olyan, hogy csak 1 sikeredett.
Egyedül kellett felöltöznöm, és átkísértek a gyengélkedőbe, ahová férjem is bejöhetett, és mondta, hogy 30 perces beavatkozás volt.
Nagyon fájt a hasam, és hánytam is. Ettől tartottam, mert a korábbi altatások is így zajlottak.:(
1 másik kedves sorstárs is ránk nézett, és nagyon örült nekünk.
A szülésznő elég sokszor bejött érdeklődni az állapotunk felől, és folyton küldött volna mosdóba.
Ahogy helyrejött a gyomrom, úgy éreztem, hogy akár ki is ülhetünk a folyosóra, várni, hogy bekerülhessünk a prof-hoz.
12.30 körül bekerültünk, és ő is elmondta, hogy ez jó eredmény. Kaptam progesteron-készítményt/Crinone/, dokumentálásra szolgáló naplót.
Holnap délután kell telefonálnom az embriológiai laborba, ahol megmondják, hogy mennyi termékenyült meg, és a beültetés időpontját.
Nem vagyok telhetetlen, de bízom benne, hogy mind megtalálta a párját, és akkor kerülhetnének a fagyasztóba is:)

2009. december 06.

Már bőven elmúlt az az idő, amikor úgy gondoltam, hogy lefekszem, hogy ne tudjak agyalni a holnapi nap történésein. S még mindig itt ülök a gép előtt, s szorgosan ütöm le a különböző betűket, hogy alakot formálva sorokká álljanak össze.
Annyit gondolkodom, hogy sikerül-e a punctio, és a 2 sejtet összehozva esélyünk lesz-e a megtermékenyülésre.
Muszáj sikerülnie!
Már nem bírnék újra talpra állni, megrázni magam, hogy majd a következő...
A csapból is a pozitív hozzáállás folyik, tudom;de ha pedig beleélem magam, és jön a "nem sikerült"frázis, akkor az életem, a lelkem darabokban hever.

2009. december 04.

Ma valahogyan csiga lassúsággal teltek a percek. Már kora reggel indulni kellett vérvételre/ösztradiol/, az UH. vizsgálat pedig 14.órakor következett volna, mert a dolgozóknak kongresszusra kellett menni.
A sorstárs, mint ahogyan eddig is, már túl esett a vérvételen, ahogyan odaérkeztem.
1 másik sorstárs a punctiora várt.
Punctio után bementünk hozzá a gyengélkedőbe, és beszélgettünk , majd hagytuk pihenni, és csavarogtunk a hideg utcákon.
15.30 körül rám került a sor, ahol csak annyi derült ki, hogy vannak tüszőim, és még hétfőre lesz több pici is.
Ja, a lényeget csak most mondom:hétfőn punctio!:)
Ma még meg kell kapnom a megszokott 2-1 arányban lévő Fostimon-t, és 1 Decapeptyl-t, majd holnap csak 1 Decapeptyl, és este 8-kor tüszőrepesztőt/Ovitrelle/ kell szúrnom.
Mivel mára már csak 1 Decapeptylem maradt, ezért kaptam 1 újabb receptet, amit csak a lehúzós patikában tudtam kiváltani, de rizikózni nem mertem!:(
Kaptam 2 féle kúpot is, előkészítésnek.
A bromocriptin természetesen tovább folytatódik.

2009.december 02.

Furcsa, decembert írunk, lassan közeledik a Karácsony, és az idő meghazudtolja önmagát, gyönyörű napsütés van.:)
A mai nap szintén nekem kedvezett.
Reggel gyors vérvétel történt/ösztradiol/, majd következett az UH. vizsgálat, ahol a prof.még annyit sem mondott, mint hétfőn.:(
Megtudtam, hogy nőnek a tüszők, de hogy mennyi van belőlük, az rejtély.
Kaptam 1 tájékoztatót, klinikai tesztelés a progesteron készítményekkel. Van, aki szurit kap, míg más hüvelygélt. Ha beleegyezem a prof. javaslatába, akkor ingyenesen kapom meg valamelyik készítményt, amelyet majd a leszívás napjától kell használni.
Reménykedem benne, hogy az injekció lesz az enyém. /véletlenszerűen dől el, avagy fej-írás alapon/.
Kaptam 1 újabb Fostimon receptet, az adag maradt ugyanaz; reggel 2, este 1 ampulla, és persze a Decapeptyl sem maradhat el!
Pénteken ismét controll! Vérvétel/ösztradiol/, és UH. vizsgálat.
Annyira örülök, hogy a sorstárssal fej-fej mellett haladunk, mert így legalább nem egyedül kell várnom végig a hosszú napokat.