Már bőven elmúlt az az idő, amikor úgy gondoltam, hogy lefekszem, hogy ne tudjak agyalni a holnapi nap történésein. S még mindig itt ülök a gép előtt, s szorgosan ütöm le a különböző betűket, hogy alakot formálva sorokká álljanak össze.
Annyit gondolkodom, hogy sikerül-e a punctio, és a 2 sejtet összehozva esélyünk lesz-e a megtermékenyülésre.
Muszáj sikerülnie!
Már nem bírnék újra talpra állni, megrázni magam, hogy majd a következő...
A csapból is a pozitív hozzáállás folyik, tudom;de ha pedig beleélem magam, és jön a "nem sikerült"frázis, akkor az életem, a lelkem darabokban hever.
1 megjegyzés:
Mi volt ma??? Mesélj!
Megjegyzés küldése