Elérkezett a várva várt nap. Szokásomhoz híven,mára virradólag sem sikerült sokat aludnom, nagy volt az izgalom. Férjem unokatestvére a férjével picit később érkezett a megbeszélt időpontnál, de még így is időben beértünk a Klinikára, ahol valamilyen tanulmányt folytattak, és férjem nem engedték fel az ARO-ra.:( Nagyon el voltam szomorodva, és szóltam is a szülésznőnek, hogy ez történt. Volt olyan rendes, hogy letelefonált a portára, és érdekes módon nem kötözködtek már, minden megoldódott!
Vártunk, hosszúnak tűnt a várakozás. 8-ra voltam berendelve, és a prof. csak 1/2 9-kor hívott be minket, ahol UH. vizsgálatot végzett, és közölte, hogy 10 megtermékenyített utód áll rendelkezésre:) ; csak ezután mehettünk a műtőbe. Annyira izgultam, már azt sem tudtam jóformán mit tegyek. Telt hólyaggal kellett érkezni...nagyon borzalmas volt. Behívtak a műtőbe,
Férjem is bejött velem, ennek nagyon örültem. Beöltöztötték, és leültették a fejem mellé.
1 monitoron keresztül láthattuk a 8-10 sejtes életeink.:)
A prof. elvégezte a beavatkozást, amely 1 rákszűréshez hasonlítható, nem volt fájdalmas, és kb. 10 percig tartott. 2 gyerkőcöt kaptunk vissza. Azután még 1/2 órát kellett bent feküdni mozdulatlanul.
Közben bejött az embriológus és szakasszisztense, akiktől életem egyik legszebb ajándékát kaptuk, azt a tégelyt, amelyben a piciny életeink voltak elhelyezve.
Kicsordultak a könnyeim, nagy pillanat volt...
Még 30 perc pihenés a folyosón, közben pedig kitöltöttük 3 példányban a kryokonservatióról szóló nyilatkozatot/embriók fagyasztása, tárolása/. Reméljük, nem lesz rá szükség, de jó tudni, hogy a Klinika 10 évig megőrzi őket.
12. 21-én kell menni a hcg vérvételre, ill. 23-án, és akkor konzultációra is, ahol a prof. fogja közölni velünk az eredményt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése