Még mindig szombatot írunk. Fura, úgy ülök itt, mint akit megbabonáztak. Mint aki bedőlt 1 mlm rendszernek, és agymosáson esett át...érdekes 1 érzés...
Azt hiszem, rátaláltam önmagamra, titok nyitjára, a megoldásra...
...
Megkaptam a 3. kötetet is...
Barátnőméknél voltam, amikor összeverődött a baráti társaság, és 3 gyerkőc csavart az ujja köré.
Az egyik fiú anyukáját viszont a mai napig sem értem, az egyik pillanatban már nem akart elszakadni a fiától, míg a másikban már szívesen engedte volna hozzám, de akkor már én hagytam ott őket...lehet, hogy érzékelte a csalódottságom, vagy látta rajtam a megbántódást?
Nincs gyerkőcöm, és mégis olyanok nekem ők, mint a drog. Vonzanak fékezhetetlenül.
Pedig még délelőtt eszem ágában sem volt újra fájdalmat okozni lelkemnek, de mégis megtettem.
Még 1 törés rajta már semmit sem jelent...
Azt hiszem belepusztulok...
2010. január 23., szombat
Idézet a könyvből...
"Van egy pont, ahol a kislányból nő lesz.
Egy pont, ahol legyőzöd a félelmet.
Egy pont ahol kiborulsz.
Egy pont, ahol már csak röhögünk mindenen.
Egy pont, ahol már nem agyalsz.
Egy pont, ahol erősnek kell lenned,
és egy másik, ahol elgyengülhetsz.
Egy pont, ahol az extázis kezdődik.
Egy pont, ahol minden bölcsességedre szükség van,
és egy másik, ahol újra kisgyerek lehetsz, ha arra vágysz.
Mindig van egy pont...
Gondolkodj!Ne gondolkodj!
Éld az életed!
Minden fejben dől el - ezt te is tudod."
Azt hiszem, ennél tisztábban nem is lehetne fogalmazni.Köszönet érte!
Egy pont, ahol legyőzöd a félelmet.
Egy pont ahol kiborulsz.
Egy pont, ahol már csak röhögünk mindenen.
Egy pont, ahol már nem agyalsz.
Egy pont, ahol erősnek kell lenned,
és egy másik, ahol elgyengülhetsz.
Egy pont, ahol az extázis kezdődik.
Egy pont, ahol minden bölcsességedre szükség van,
és egy másik, ahol újra kisgyerek lehetsz, ha arra vágysz.
Mindig van egy pont...
Gondolkodj!Ne gondolkodj!
Éld az életed!
Minden fejben dől el - ezt te is tudod."
Azt hiszem, ennél tisztábban nem is lehetne fogalmazni.Köszönet érte!
Újhold...
A könyv 2. részének nem volt köze állapotomhoz, nem felerősítette az egyébként is nyilvánvaló kívánságom, hanem csak egyszerűen kinyilvánította azt...
...azt, amivel már régóta tisztában vagyok, csak nem beszélek róla senkinek, és különben is nem tehetem meg, ez nyilvánvaló. Nem kell aggódnia senkinek emiatt!
De az érzések vadul törnek felszínre...
A férjem betegsége, a gyermektelenség, az anyagi helyzetünk...1 hosszú folyamat okozója.
Tudom, a mai világban senkinek sem egyszerű megélni, de napok óta pusztán csak agyalok, és süllyedek bele a kilátástalanság apró hullámaiba.
Amikor mosolygom, sírok is, amikor dühös vagyok, akkor is...
Féltem őt...
Nem, nem paranoiás vagyok, sem schizophrén, csak olyan nő, akinek a világ nem a kincseit osztogatta, hanem a keserűségét...és az sok lett számomra...
Persze, ilyenkor mondják az emberek, hogy nézzek meg mást; másnak sokkal rosszabb sors adatott meg...
...beismerem, van ilyen is; de jelen pillanatban azt érzem, hogy olyanokat mért ránk az élet, amiből más embernek egész életére a fele sem jut...
Este gyermekkel és férjemmel álmodtam, reggelre csecsemővel ébredtem, a saját gyermekemmel, ahogyan a kórházban fekszünk, azzal a törékeny picivel; 1 pelenka volt rajta, sötét hajú, álmodó, és egészen pici, ahogy a mellkasomon pihegett. Sem a nevét, ebből kifolyólag a nemét sem tudom, mert felébredtem...
...azt, amivel már régóta tisztában vagyok, csak nem beszélek róla senkinek, és különben is nem tehetem meg, ez nyilvánvaló. Nem kell aggódnia senkinek emiatt!
De az érzések vadul törnek felszínre...
A férjem betegsége, a gyermektelenség, az anyagi helyzetünk...1 hosszú folyamat okozója.
Tudom, a mai világban senkinek sem egyszerű megélni, de napok óta pusztán csak agyalok, és süllyedek bele a kilátástalanság apró hullámaiba.
Amikor mosolygom, sírok is, amikor dühös vagyok, akkor is...
Féltem őt...
Nem, nem paranoiás vagyok, sem schizophrén, csak olyan nő, akinek a világ nem a kincseit osztogatta, hanem a keserűségét...és az sok lett számomra...
Persze, ilyenkor mondják az emberek, hogy nézzek meg mást; másnak sokkal rosszabb sors adatott meg...
...beismerem, van ilyen is; de jelen pillanatban azt érzem, hogy olyanokat mért ránk az élet, amiből más embernek egész életére a fele sem jut...
Este gyermekkel és férjemmel álmodtam, reggelre csecsemővel ébredtem, a saját gyermekemmel, ahogyan a kórházban fekszünk, azzal a törékeny picivel; 1 pelenka volt rajta, sötét hajú, álmodó, és egészen pici, ahogy a mellkasomon pihegett. Sem a nevét, ebből kifolyólag a nemét sem tudom, mert felébredtem...
2010. január 22., péntek
Alkonyat...
Ahogyan belemerültem a 2. kötet olvasásában, egyre jobban törtek felszínre az átélendő érzelmek.
A dejavu helyzet, maga a felismerés csontig hatolt...
...a kétkedés, a remények, a vergődés, a fájdalom tudta hol kell eltalálnia remegő lelkem...
Nem érzek mást, csak ellentéteket...
Amikor gyűlölök, akkor szeretem is; amikor nincs mellettem, újra és újra elmondanám neki az érzéseim...
Azt hiszem-holott az előző sorok a saját agyamból pattantak ki-hogy ennél átfogóbban senki sem tudná jellemezni az érzelemvilágom, mint ahogyan a könyvben véltem felfedezni...
Bárki megvethet e sorokért, amit itt fogok most felvázolni...
Annyira reménytelenül kétségek között vergődöm, annyira kétségbe vagyok esve, hogy...
A dejavu helyzet, maga a felismerés csontig hatolt...
...a kétkedés, a remények, a vergődés, a fájdalom tudta hol kell eltalálnia remegő lelkem...
Nem érzek mást, csak ellentéteket...
Amikor gyűlölök, akkor szeretem is; amikor nincs mellettem, újra és újra elmondanám neki az érzéseim...
Azt hiszem-holott az előző sorok a saját agyamból pattantak ki-hogy ennél átfogóbban senki sem tudná jellemezni az érzelemvilágom, mint ahogyan a könyvben véltem felfedezni...
Bárki megvethet e sorokért, amit itt fogok most felvázolni...
Annyira reménytelenül kétségek között vergődöm, annyira kétségbe vagyok esve, hogy...
2010. január 20., szerda
Telnek a napjaink...
Már napok óta hozzá sem jutok, hogy egyáltalán bepötyögjek pár sort.
Hétfőn barátnőm ikreire vigyáztam; annyira édesek, bár a csajszi kicsit hisztis, de az öccse kárpótolt a szeretetével.
Másik kedves barátnőmtől kaptam 1 könyvet, amit az éjszaka közepéig olvasok, mert egyszerűen letenni nem lehet, és annak, aki szeret olvasni(mert ugye én szeretek:))kitűnő érzéki könyv, csak sajna 2 nap alatt ki is olvastam. Én már csak ilyen vagyok.
Időközben a férjem orvosnál járt, kiderült, hogy a sok idegeskedés miatt kezdődő gyomorfekélyt diagnosztizált nála:( Nem volt még elég kínunk így is...Rengeteget sírtam, de ezzel nem lett könnyebb egyikőnknek sem.:(
Engem pedig a hormonok kezdtek el gyötörni; olyan hőhullámok járnak át, hogy azt az Északi sarkon megirigyelnék:) Ebben csak az a gond, hogy időm nagy részét a biciklizés tölti ki, és alaposan meg is fáztam:(
Viszont az öröm az ürömben, hogy tegnap este bekopogtatott az újabb ciklus 1 nap késéssel a vártnál, de legalább sínen vagyok. Még 1 ciklus, és lehet bejelentkezni a fagyibabáinkért:)
Hétfőn barátnőm ikreire vigyáztam; annyira édesek, bár a csajszi kicsit hisztis, de az öccse kárpótolt a szeretetével.
Másik kedves barátnőmtől kaptam 1 könyvet, amit az éjszaka közepéig olvasok, mert egyszerűen letenni nem lehet, és annak, aki szeret olvasni(mert ugye én szeretek:))kitűnő érzéki könyv, csak sajna 2 nap alatt ki is olvastam. Én már csak ilyen vagyok.
Időközben a férjem orvosnál járt, kiderült, hogy a sok idegeskedés miatt kezdődő gyomorfekélyt diagnosztizált nála:( Nem volt még elég kínunk így is...Rengeteget sírtam, de ezzel nem lett könnyebb egyikőnknek sem.:(
Engem pedig a hormonok kezdtek el gyötörni; olyan hőhullámok járnak át, hogy azt az Északi sarkon megirigyelnék:) Ebben csak az a gond, hogy időm nagy részét a biciklizés tölti ki, és alaposan meg is fáztam:(
Viszont az öröm az ürömben, hogy tegnap este bekopogtatott az újabb ciklus 1 nap késéssel a vártnál, de legalább sínen vagyok. Még 1 ciklus, és lehet bejelentkezni a fagyibabáinkért:)
2010. január 16., szombat
2009. január 16.
A hét ismét változatos volt. Láttam gyönyörű pici babákat, könnyelműen életről döntő nőt, akinek természetesen én voltam kéznél, és időpontot kellett kérnem a kolléganőmtől, ők ketten annyira kiborítottak, hogy csak zokogtam. Ő 1 aláírással lemond 1 életről, és mi még mindig nem kaptuk meg az élettől a Kincseink.
Tegnap este felhívtam szülésznő barátnőm, akinek tündéri a kislánya. Elbeszélgettünk 1 ideig és ő is a fagyibabás megoldást javasolta. Kiderült az is, hogy a fagyibabyk is ugyanolyan eséllyel indulnak az életben, mint a nem fagyasztottak. Sőt, szerintem még jobbal, hiszen nekik túl kell élni a fagyasztást, a felolvasztást. Tudom, hogy esélyünk lesz velük.
Kiderült az is, hogy a Fostimon vastagította a méhnyálkahártyám, tehát nem azért nem tapadtak meg, mert nem lett volna megfelelő. Oka még ma is talány számomra. Váratnak még magukra.
Tegnap este felhívtam szülésznő barátnőm, akinek tündéri a kislánya. Elbeszélgettünk 1 ideig és ő is a fagyibabás megoldást javasolta. Kiderült az is, hogy a fagyibabyk is ugyanolyan eséllyel indulnak az életben, mint a nem fagyasztottak. Sőt, szerintem még jobbal, hiszen nekik túl kell élni a fagyasztást, a felolvasztást. Tudom, hogy esélyünk lesz velük.
Kiderült az is, hogy a Fostimon vastagította a méhnyálkahártyám, tehát nem azért nem tapadtak meg, mert nem lett volna megfelelő. Oka még ma is talány számomra. Váratnak még magukra.
2010. január 12., kedd
Mikor lesz vége?
Ma ismét furcsa passzban vagyok.
Egyszerre örülök és sírom el magam. Talán most jön még a java? Most jön ki rajtam, amit eddig feldolgozni nem tudtam?
Próbálok jelen lenni a hétköznapokban, de a lelkem mélyén nagyon messze vagyok...
Próbálok ezer stratégiát, és egy sem válik be...
Jelen vagyok a fórumunkon, de úgy érzem nem lennék nagy veszteség a sorstársak részére, ha többé nem lépnék be oda...
Beszélgetünk a leendő apával a további sorsunkról, és úgy érzem, már őt sem ismerem...
...hiszen nem fixáltuk még le, hogy menjünk-e márciusban. Igaz, hogy tényezők függvénye, de már nem tudom, hogy akarja-e még, vagy csak egyszerűen fél...
Egyszerre örülök és sírom el magam. Talán most jön még a java? Most jön ki rajtam, amit eddig feldolgozni nem tudtam?
Próbálok jelen lenni a hétköznapokban, de a lelkem mélyén nagyon messze vagyok...
Próbálok ezer stratégiát, és egy sem válik be...
Jelen vagyok a fórumunkon, de úgy érzem nem lennék nagy veszteség a sorstársak részére, ha többé nem lépnék be oda...
Beszélgetünk a leendő apával a további sorsunkról, és úgy érzem, már őt sem ismerem...
...hiszen nem fixáltuk még le, hogy menjünk-e márciusban. Igaz, hogy tényezők függvénye, de már nem tudom, hogy akarja-e még, vagy csak egyszerűen fél...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)