Újhold...

A könyv 2. részének nem volt köze állapotomhoz, nem felerősítette az egyébként is nyilvánvaló kívánságom, hanem csak egyszerűen kinyilvánította azt...
...azt, amivel már régóta tisztában vagyok, csak nem beszélek róla senkinek, és különben is nem tehetem meg, ez nyilvánvaló. Nem kell aggódnia senkinek emiatt!
De az érzések vadul törnek felszínre...
A férjem betegsége, a gyermektelenség, az anyagi helyzetünk...1 hosszú folyamat okozója.
Tudom, a mai világban senkinek sem egyszerű megélni, de napok óta pusztán csak agyalok, és süllyedek bele a kilátástalanság apró hullámaiba.
Amikor mosolygom, sírok is, amikor dühös vagyok, akkor is...
Féltem őt...
Nem, nem paranoiás vagyok, sem schizophrén, csak olyan nő, akinek a világ nem a kincseit osztogatta, hanem a keserűségét...és az sok lett számomra...
Persze, ilyenkor mondják az emberek, hogy nézzek meg mást; másnak sokkal rosszabb sors adatott meg...
...beismerem, van ilyen is; de jelen pillanatban azt érzem, hogy olyanokat mért ránk az élet, amiből más embernek egész életére a fele sem jut...
Este gyermekkel és férjemmel álmodtam, reggelre csecsemővel ébredtem, a saját gyermekemmel, ahogyan a kórházban fekszünk, azzal a törékeny picivel; 1 pelenka volt rajta, sötét hajú, álmodó, és egészen pici, ahogy a mellkasomon pihegett. Sem a nevét, ebből kifolyólag a nemét sem tudom, mert felébredtem...