Ahogyan belemerültem a 2. kötet olvasásában, egyre jobban törtek felszínre az átélendő érzelmek.
A dejavu helyzet, maga a felismerés csontig hatolt...
...a kétkedés, a remények, a vergődés, a fájdalom tudta hol kell eltalálnia remegő lelkem...
Nem érzek mást, csak ellentéteket...
Amikor gyűlölök, akkor szeretem is; amikor nincs mellettem, újra és újra elmondanám neki az érzéseim...
Azt hiszem-holott az előző sorok a saját agyamból pattantak ki-hogy ennél átfogóbban senki sem tudná jellemezni az érzelemvilágom, mint ahogyan a könyvben véltem felfedezni...
Bárki megvethet e sorokért, amit itt fogok most felvázolni...
Annyira reménytelenül kétségek között vergődöm, annyira kétségbe vagyok esve, hogy...
1 megjegyzés:
Lehet, hogy egy másik könyvet kellene olvasnod..., nem!?
Megjegyzés küldése