Még mindig szombatot írunk. Fura, úgy ülök itt, mint akit megbabonáztak. Mint aki bedőlt 1 mlm rendszernek, és agymosáson esett át...érdekes 1 érzés...
Azt hiszem, rátaláltam önmagamra, titok nyitjára, a megoldásra...
...
Megkaptam a 3. kötetet is...
Barátnőméknél voltam, amikor összeverődött a baráti társaság, és 3 gyerkőc csavart az ujja köré.
Az egyik fiú anyukáját viszont a mai napig sem értem, az egyik pillanatban már nem akart elszakadni a fiától, míg a másikban már szívesen engedte volna hozzám, de akkor már én hagytam ott őket...lehet, hogy érzékelte a csalódottságom, vagy látta rajtam a megbántódást?
Nincs gyerkőcöm, és mégis olyanok nekem ők, mint a drog. Vonzanak fékezhetetlenül.
Pedig még délelőtt eszem ágában sem volt újra fájdalmat okozni lelkemnek, de mégis megtettem.
Még 1 törés rajta már semmit sem jelent...
Azt hiszem belepusztulok...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése