A hét ismét változatos volt. Láttam gyönyörű pici babákat, könnyelműen életről döntő nőt, akinek természetesen én voltam kéznél, és időpontot kellett kérnem a kolléganőmtől, ők ketten annyira kiborítottak, hogy csak zokogtam. Ő 1 aláírással lemond 1 életről, és mi még mindig nem kaptuk meg az élettől a Kincseink.
Tegnap este felhívtam szülésznő barátnőm, akinek tündéri a kislánya. Elbeszélgettünk 1 ideig és ő is a fagyibabás megoldást javasolta. Kiderült az is, hogy a fagyibabyk is ugyanolyan eséllyel indulnak az életben, mint a nem fagyasztottak. Sőt, szerintem még jobbal, hiszen nekik túl kell élni a fagyasztást, a felolvasztást. Tudom, hogy esélyünk lesz velük.
Kiderült az is, hogy a Fostimon vastagította a méhnyálkahártyám, tehát nem azért nem tapadtak meg, mert nem lett volna megfelelő. Oka még ma is talány számomra. Váratnak még magukra.
2 megjegyzés:
Szia! Örülök, hogy ismét pozitívan állsz a dologhoz. Jó volt ezt olvasni! A Fostimon injekciót én is kaptam! Persze meg kellett vennünk, de megérte mivel én olyan dokihoz jártam, akinek nincs arra kialaákított rendelője, hogy térítésmentesen kapjuk. A 2. alkalmazás után sikerült vele! Na meg a temérdek hormon tabletta, gyógytea, tisztító pirulák, s jó adag súlycsökkentés -ami persze így szülés és szoptatás után most sem ártana :) . Sokat vártunk rá mi is, 6 évet, de megérte -most valamelyest értem, miért csak most, kicsid összeszoktunk, rendbe szedtük lakás, legalábbis én ezzel indokoltam. Biztosan sikerül majd meglásd, csak tudod ne görcsölj!!!! Szorítuk!!
Akkor kalandra fel! :-)
És a Fostimon helyett nincs más megoldás (ami esetleg nem hátráltat)?
Látod, ma megint annyit melóztam itthon, hogy elfelejtettem rád csörögni! :-s
Most meg már késő van... :-(
Megjegyzés küldése